2012. július 30., 09:272012. július 30., 09:27
Megpróbálom én is a tőlem telhető udvariassággal, de határozottan visszautasítani. Ekkor következik a hangnemváltás: hát nekem semmit nem számít az egészségem? Ennyire felelőtlen volnék önmagammal és szeretteimmel szemben? Vagy még annyit sem tudok, hogy a megelőzés többet ér a kezelésnél?! És hasonló kérdések, amik nagyon gyorsan kibillentenek a rám amúgy sem igazán jellemző udvarias hangnemből.
Rákiáltok a csicsergőre, hogy feledje el a számomat, elegem volt a hetente két-három déli hívásukból. (A készülék kijelzője ugyanis mindig ugyanazt a számot mutatja.) Erre már ő sem csicsereg, hanem nekem támad, hogy merek én vele kiabálni. Ahogy maga engem folyton zavarni merészel. De ha benne van a számom az adatbázisban…
Lezárom, és máris megenyhülve jót nevetek, mert eszembe jut egy híres Bacsó-film jelenet, amikor két nő hasonló hangnemben esik egymásnak, s egy hirtelen vágással a baromfiudvar két kotlósa csipkedi egymás bóbitáját. Igaza van a férjemnek, nem érdemes ilyesmin mérgelődni. Lehet, hogy a telefonáló ezekért a hívásokért kapott havi éhbérből éldegél.
Persze tudom, és nem is a csicsergőre haragszom, hanem arra, aki a pofátlanságra kényszeríti őket. Hogy ha a hívott szám nem vevő az egészségét őrző-védő kuruzslószerekre, akkor mindent bele: turkálhatnak a lelkében, tudatlannak, felelőtlennek nevezhetik, bevethetik az érzelmi zsarolás legkülönbözőbb eszközeit. Hátha-hátha sikerül valahogy bepalizni az illetőt. Csakhogy 1990 óta huszonkét év telt el, joggal hihetném hát, hogy a hőskori kisebb-nagyobb ügyeskedési trükköknek végleg befellegzett.
De nem: még mindig vannak hiszékeny emberek, akik egy-két lej engedményért bármit megvásárolnak, különösen, ha az egészségüket emlegeti egy „velük mélységesen együtt érző” ismeretlen. Ha pedig a szer vagy eszköz vagy kütyü nem válik be, és az eleve hiányzó szavatossági idő helyett az eladót keresné a pórul járt, hűlt helyét találná. Fogadkozni pedig, hogy soha többé, már késő lesz. Némi kis ordibálással ezért veszem hát elejét annak, hogy éppen az egészségemmel zsarolhassanak meg holmi ismeretlenek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok