2012. július 30., 09:272012. július 30., 09:27
Megpróbálom én is a tőlem telhető udvariassággal, de határozottan visszautasítani. Ekkor következik a hangnemváltás: hát nekem semmit nem számít az egészségem? Ennyire felelőtlen volnék önmagammal és szeretteimmel szemben? Vagy még annyit sem tudok, hogy a megelőzés többet ér a kezelésnél?! És hasonló kérdések, amik nagyon gyorsan kibillentenek a rám amúgy sem igazán jellemző udvarias hangnemből.
Rákiáltok a csicsergőre, hogy feledje el a számomat, elegem volt a hetente két-három déli hívásukból. (A készülék kijelzője ugyanis mindig ugyanazt a számot mutatja.) Erre már ő sem csicsereg, hanem nekem támad, hogy merek én vele kiabálni. Ahogy maga engem folyton zavarni merészel. De ha benne van a számom az adatbázisban…
Lezárom, és máris megenyhülve jót nevetek, mert eszembe jut egy híres Bacsó-film jelenet, amikor két nő hasonló hangnemben esik egymásnak, s egy hirtelen vágással a baromfiudvar két kotlósa csipkedi egymás bóbitáját. Igaza van a férjemnek, nem érdemes ilyesmin mérgelődni. Lehet, hogy a telefonáló ezekért a hívásokért kapott havi éhbérből éldegél.
Persze tudom, és nem is a csicsergőre haragszom, hanem arra, aki a pofátlanságra kényszeríti őket. Hogy ha a hívott szám nem vevő az egészségét őrző-védő kuruzslószerekre, akkor mindent bele: turkálhatnak a lelkében, tudatlannak, felelőtlennek nevezhetik, bevethetik az érzelmi zsarolás legkülönbözőbb eszközeit. Hátha-hátha sikerül valahogy bepalizni az illetőt. Csakhogy 1990 óta huszonkét év telt el, joggal hihetném hát, hogy a hőskori kisebb-nagyobb ügyeskedési trükköknek végleg befellegzett.
De nem: még mindig vannak hiszékeny emberek, akik egy-két lej engedményért bármit megvásárolnak, különösen, ha az egészségüket emlegeti egy „velük mélységesen együtt érző” ismeretlen. Ha pedig a szer vagy eszköz vagy kütyü nem válik be, és az eleve hiányzó szavatossági idő helyett az eladót keresné a pórul járt, hűlt helyét találná. Fogadkozni pedig, hogy soha többé, már késő lesz. Némi kis ordibálással ezért veszem hát elejét annak, hogy éppen az egészségemmel zsarolhassanak meg holmi ismeretlenek.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.