2012. július 20., 10:022012. július 20., 10:02
Csak az a baj, hogy valahova Ukrajna és Fehéroroszország közé. Az Európai Bizottság igazságügyi országjelentése, amelyben megkérdőjelezi a kormány jogállamiság iránti elkötelezettségét, illetve az, hogy Barroso EB-elnök kijelentette: megingott a Romániába vetett uniós bizalom, óriási pofon a Ponta-kormány számára, hiszen egyértelműen jelzi: a cselekedeteit övező demokratikus retorikai máz ellenére durván megsértette az EU demokratikus alapelveit.
Bárhogy is próbálja a kormányoldal újabb retorikai csűrés-csavarással kisütni, hogy az EB valójában az elmúlt öt évről mondott ítéletet, ha explicite megfogalmazták, hogy a korrupcióellenes küzdelem terén sikerült biztató eredményeket elérni, és bár a reform nem teljes, az utóbbi három hét fejleményei azok, amelyek még az eddigi reformokat és sikereket is veszélybe sodorták. Az egészben az a legfélelmetesebb, hogy a kormányoldal a jelek szerint még mindig nem fogja fel, milyen veszélyes játékot folytat.
Miközben Ponta kormányfő fogadkozott, hogy betartja az EB ajánlásait, amelyek a jogállamiság helyreállítását célozzák, az USL-es parlamenti többség éppen átverte az EU-t, amikor úgy módosította a bírált kormányrendeleteket, hogy az alkotmánybíróság hatáskörét nem állította maradéktalanul helyre, és a referendum szabályait is verseny közben módosította újra. Hogy ez szabadságharcos dac, balkáni aljasság vagy csak egyszerűen ostobaság, nem tudni, talán mindezek keveréke. Ami biztos: az EU a Ponta-kormány stiklijei miatt egy időre lezárta a schengeni sorompót a román állampolgárok előtt. Az újabb trükközések nyomán pedig – látva Barrosóék elszántságát – félő, hogy a további szankciók sem késnek soká.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.