2012. augusztus 01., 09:352012. augusztus 01., 09:35
De az, amikor néhány akkord lecsengése után valami egészen mást kezdenek el húzni a nótások, az már nem „verzió”, de nem is a Himnusz. Aranyérmes kardvívónk arca tragikomédiába illett volna, amikor rájött, hogy ha akarja, se tudja végigénekelni a nemzeti imát, mert a zenei kíséret már valahol egész máshol jár, a lemezlovas továbblépett, a lejátszó kicserélte a CD-t.
Áron persze nem haragudott meg, mint ahogy mi sem, mert az arany miatti öröm annál nagyobb volt, meg aztán reméljük, hogy a következő tizenöt magyar aranynál már a valódi Himnuszt hallhatjuk – persze ha nem, az se baj, csak halljuk jó sokszor. Ám úgy tűnik, a londoni szervezőknek nem ez volt az egyetlen hasonló meglepetése. Vasárnap a 16. században született holland nemzeti indulót játszották kicsit kreatívabb, poposabb „verzióban” az aranyérmes kerékpároslánynak, s ezt persze hamar felkapta a média is. Hogy lesz-e ebből botrány, még nem tudni, remélhetőleg nem, nekem viszont egy ennél jóval kínosabb eset jutott eszembe.
Márciusban, Kuvaitban sportlövőnagydíjat rendeztek, amelyet egy kazahsztáni lány nyert meg. Aranyérmével a nyakában, könnyekkel a szemében meg is hallgathatta Kazahsztán himnuszát – legalábbis annak egy „verzióját”, mégpedig azt, amelyet az angol komikus Sacha Baron Cohen készített paródiaként Borat című filmje számára. A kiforgatott kazah nemzeti indulóban egyebek közt a kazah „vezér” nemi szervének méretéről meg az országban tevékenykedő könnyű nőcskékről van szó – szerencsére angolul.
Szerencsére, mert az aranyérmes valószínűleg nem beszélte jól ezt a nyelvet, vagy ha mégis, hát igen fejlett humorérzékkel rendelkezett, így nem lett komoly sértődés a dologból. Mint utólag kiderült, a szervezők véletlenül töltötték le az internetről a paródiát az eredeti helyett. Azért remélem, ilyen incidensre nem fog sor kerülni az olimpiának ezen a londoni „verzióján”.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.