2012. július 24., 09:112012. július 24., 09:11
Tudni akartam, mi „menő” és mi „ciki”, mit illik, és mit nem, milyen elvárásai vannak velem szemben ennek a fránya felnőtt-társadalomnak, amelynek akkoriban még én is vágytam tagja lenni. Az elmúlt években inkább interneten „lapozgattam” ezeket az újságokat, és nem értettem, miért van egyre kevesebb kedvem hozzá. Lassanként fogtam csak fel: nem valódi tanácsokkal látnak el, nem a szépségemet akarják ápolni, a lelkemet gazdagabbá tenni, egyetlen dolog a céljuk csak: megítélnek engem.
Megítélnek, mert sovány vagyok. Biztos sanyargatom magam, biztos lenézem a ducikat, nem tudom élvezni az ételeket, megvonom magamtól a finomságokat. De ugyanígy megítélnének, ha duci lennék: miért nem adok többet magamra? Azt akarom, hogy elhagyjon a „pasim”? Nesze, itt van százötvenféle fogyókúra, ha nem próbálom ki mindet, igénytelen vagyok és lusta. Megítélnek azért, mert nincs gyerekem. Biztos karrierista vagyok, nem élem meg a nőiségemet, elfojtom az ösztöneimet. De megítélnének akkor is, ha lenne gyerekem. Ha egy, miért csak egy? Ha kettő, mit képzelek, négy évig otthon ülök gyesen, mi lesz a karrieremmel? Elhanyagolom magam, slampos leszek, elhagy a férjem. Ha három, szégyelljem magam, hogy a dolgozó emberek pénzén élősködöm évekig.
S ha már a férjnél tartunk: megítélnek, ha elhagy. Biztos én rontottam el valamit, biztos slampos voltam, elkövettem az összes fentebb felsorolt hibát, biztos csak a gyerekemmel foglalkoztam, biztos csak a karrierem érdekelt (nem kívánt törlendő). Megítélnek viszont akkor is, ha nem hagy el, ha évtizedek óta hűséges hozzám. Mégis mit képzelek? Majd elhagy, nehogy illúziókban ringassam magam! Olyan férfi nincs, aki nem lép félre, ne álmodozzak. Különben is, vak vagyok, hogy nem vettem észre, hogy már meg is csalt. Ha én lépek félre? Megítélnek, erkölcstelen vagyok. Ha nem lépek félre?
Hajaj, valamit nagyon elfojtok magamban, nem élem ki magam, lesz még ennek böjtje! Ilyen ruhában járok: divatbaki! Olyan cipőt veszek fel: merénylet! Azt hiszem, inkább távol maradok a továbbiakban – ítéljen meg, aki csak akar!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok