2012. július 23., 09:042012. július 23., 09:04
És vannak, akik még nem voltak ugyan bent, és szándékukban sem áll a látogatás, de elolvassák a kiállított szöveget. Braille-írással – végigtapogatva a sorokat és gondolatban a frissen szerzett információkat összekapcsolva az előzőleg megszerzettekkel. Amikor a kirándulást vezetőnknek elmondtam, mennyire meghatott ez az odafigyelés, közölte, hogy máshol is van hasonló, például Bécsben a Stephanskirche előtt.
Nem vonom kétségbe, nem vagyok idegenvezető, s bár többször is jártam az István-dómban, nem vettem észre. De ennek a jegyzetnek különben sem a Krakkó vagy Bécs „mérkőzés” a tétje, hanem a valódi és a lélektelen törődés közti különbség. Mert például Nagyváradon, amikor néhány éve nekilendült a városok útburkolat- és járdaszegélycseréjének egyesek számára nagyon jól jövedelmező biznisze, a város központi hídja környékén is lázas tüsténkedésbe fogtak – fennen hangoztatva „emberbaráti” szándékukat, a mozgássérültek közlekedésének megkönnyítését.
Törtek-zúztak, kopácsoltak, rakták bőszen járda gyanánt a kockaköveket, amikor pedig készen lettek – illetve azt mondták, hiszen jól ismert a honi szokásjog, miszerint semmit nem szabad jól megcsinálni vagy befejezni, nehogy ne legyen min elmatatni újabb heteken át –, kiderült, mennyire dicséretes munkát végeztek. Ez igen, ez az igazi egyenlősége az esélyeknek: az első nyirkos-nyálkás őszi reggelen ugyanis kis híján mindenki, aki addig nem volt mozgássérült, a csúszós kövek és a csorba, elsimítatlan járdalejtők miatt azzá vált.
És azóta sem történt ez ügyben semmi. Az idő telt, a kockakövek tovább koptak, az egyenlőtlenségek kis repedései a sok botladozó és kitört cipősarok miatt elmélyültek, szép kis lyukak tarkítják a „javítás” előtt egyenletes járdát, s aki nem néz folyamatosan az orra elé, az aztán megnézheti magát. De nem részletezem már tovább a váradi járda- és közútállapotokat, mert semmivel sem jobbak vagy rosszabbak, mint az ország más városaiban. Vagyis semmiképpen sem szokatlan jelenség. Legföljebb szomorú, különösen az olyasmi láttán, mint a krakkói Braille-írásos templomismertető.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.