2012. július 23., 09:042012. július 23., 09:04
És vannak, akik még nem voltak ugyan bent, és szándékukban sem áll a látogatás, de elolvassák a kiállított szöveget. Braille-írással – végigtapogatva a sorokat és gondolatban a frissen szerzett információkat összekapcsolva az előzőleg megszerzettekkel. Amikor a kirándulást vezetőnknek elmondtam, mennyire meghatott ez az odafigyelés, közölte, hogy máshol is van hasonló, például Bécsben a Stephanskirche előtt.
Nem vonom kétségbe, nem vagyok idegenvezető, s bár többször is jártam az István-dómban, nem vettem észre. De ennek a jegyzetnek különben sem a Krakkó vagy Bécs „mérkőzés” a tétje, hanem a valódi és a lélektelen törődés közti különbség. Mert például Nagyváradon, amikor néhány éve nekilendült a városok útburkolat- és járdaszegélycseréjének egyesek számára nagyon jól jövedelmező biznisze, a város központi hídja környékén is lázas tüsténkedésbe fogtak – fennen hangoztatva „emberbaráti” szándékukat, a mozgássérültek közlekedésének megkönnyítését.
Törtek-zúztak, kopácsoltak, rakták bőszen járda gyanánt a kockaköveket, amikor pedig készen lettek – illetve azt mondták, hiszen jól ismert a honi szokásjog, miszerint semmit nem szabad jól megcsinálni vagy befejezni, nehogy ne legyen min elmatatni újabb heteken át –, kiderült, mennyire dicséretes munkát végeztek. Ez igen, ez az igazi egyenlősége az esélyeknek: az első nyirkos-nyálkás őszi reggelen ugyanis kis híján mindenki, aki addig nem volt mozgássérült, a csúszós kövek és a csorba, elsimítatlan járdalejtők miatt azzá vált.
És azóta sem történt ez ügyben semmi. Az idő telt, a kockakövek tovább koptak, az egyenlőtlenségek kis repedései a sok botladozó és kitört cipősarok miatt elmélyültek, szép kis lyukak tarkítják a „javítás” előtt egyenletes járdát, s aki nem néz folyamatosan az orra elé, az aztán megnézheti magát. De nem részletezem már tovább a váradi járda- és közútállapotokat, mert semmivel sem jobbak vagy rosszabbak, mint az ország más városaiban. Vagyis semmiképpen sem szokatlan jelenség. Legföljebb szomorú, különösen az olyasmi láttán, mint a krakkói Braille-írásos templomismertető.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Látogatottsági adatok