• Vélemény

Általában nem szoktak különösebben lekötni a technikai újdonságok, a tévékészüléknek pedig már jó ideje búcsút mondtam, az utóbbi napokban azonban olvastam egy olyan újítás tervéről, ami kicsit megmozgatta a fantáziámat.

Ha valaki azt hitte, hogy a kormányzó USL pártszövetség nem viselkedhet az eddigieknél szánalmasabban a Traian Băsescu államfő menesztését célzó erőfeszítései közepette, hétfőn megbizonyosodhatott róla, hogy még mindig nem érte el a morális mélypontot.

Azt mondják, időjárásról beszélgetni csak unalmas emberek szoktak – vagy mondjuk sztereotipikus monoklis angol urak, akiknek jobb témájuk nincs, ez meg biztos pont, mert úgyis mindig esik, nagy meglepetéseket nem lehet okozni vele, és senki nem sértődik meg.

A májusban hatalomra került román balliberális kormány jelenleg mindenre és mindenkire figyelmeztetés nélkül sortüzet nyit, amivel és akivel szemben felmerül a gyanú, hogy a visszatérő Traian Băsescu államfővel szimpatizál.

Bármit túl lehet élni, ha van kenyér, s hozzá még egy kis cirkusz is: ha több ezer éve elég volt ennyi a római plebsnek, nekünk miért kellene több?

Önös célokra használná fel az Igazság napját a romániai magyar politikum. Ennek jelét adja a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt, s az sem kizárt, hogy az RMDSZ is kér majd belőle.

Akar Ön luxuskörülmények között élni? A válasz igen? Örvendek, mert remek ajánlatom van. Rögtön fel is vázolom a két, ingyenes (!) lehetőséget. Az első: exkluzív használatú, csendes, háromhelyiséges lakosztály (hálószoba, irodahelyiség, sőt fitneszterem).

Annak ellenére, hogy sok helyen a szülők és a pedagógusok még mindig nem tudják pontosan, milyen tanszerekre lesz szüksége az előkészítő osztályokba beíratott nebulóknak, vagy lesznek-e bútorok az új osztályokban, a jelek szerint a projekt elé nem gördülnek áthidalhatatlan akadályok.

Tudatom mindazokkal, akiket illet, hogy mediterrán lakos leszek. Nem költözöm a Földközi-tenger valamely kies pontjára, hanem a melegebb éghajlatok jönnek helybe. Máris kezdem úgy érezni magam, mint a bácsika, aki élete során hat országban élt, anélkül, hogy szülővárosából, Munkácsról kitette volna bár egyszer a lábát.

Elemezgethetjük napestig az alkotmánybíróság keddi döntését, az államfő leváltását célzó népszavazás végkimenetelét, attól még a tények nem változnak: az elmúlt hónapok politikai válságának nyilvánvaló felelősét – egyben pedig vesztesét – Victor Pontának és Crin Antonescunak hívják.

Nyugodjanak meg, holnap (kedden – szerk. megj.) minden kérdést tisztázni fogunk – válaszolta újságíróknak tegnap a bukaresti alkotmánybíróság elnöke, amikor az államfő leváltását célzó népszavazás várható kimeneteléről faggatták.

Tíz éve, hogy befejeztük a gimnáziumot, és papíron „éretté” váltunk. Visszaülünk a régi helyünkre, vihogva idézzük fel a sztorikat. Vihogva, igen – hát lányosztály voltunk, bocsánat. Mikor egymás haját igazgattuk, mikor rajzoltunk és leveleztünk órán (kaptunk is érte), mikor a mosdóban lopva cigarettáztunk, mikor a szigorú tanárnő bejött utánunk, és bent vágni lehetett a füstöt, de már senki nem volt ott. Közel volt az osztályterem.

Rég volt ennyire viharos az augusztus huszadikát megelőző időszak a romániai magyarság számára. A Traian Băsescu államfő menesztése körüli hercehurca mellett már az eddig békés városokban is szaporodnak a magyarellenes atrocitások, a nemzeti ünnep rendezvényein való részvétel közepette így már a magyarokat ért újabb jogtiprások elleni tiltakozó akciók szervezésével is foglalkozni kell.

A magukat csúcsprofi hírtévéseknek mondók megpróbáltak feltupírozni egy hírt, de nem jött be: arról szólt, hogy az Arad megyeiek odáig vetemednek, hogy évente több tízezer euróért adják el a „mi” vizünket – a határ túlsó oldalára.

Magyar tömeg hömpölyög a Farkas utcában, sátrak, standok, emberek olvadnak valami megnyugtató egységbe a patinás kolozsvári utcán. A Székelyföld tömbmagyar biztonságában szocializálódott ember számára mindez a normalitás állapota, de magam is tudom, hogy korántsem volt ez mindig így.

Osztunk, szorzunk, összeadunk, kivonunk, de a végeredmény csak nem akar kijönni. Lehet, hogy jómagam is ludas vagyok ebben a fiaskóban, hiszen többes szám első személyt használtam, mintha én is a népszámlálók hadát szaporítanám.

Egyszerre jár tév- és helyes úton Románia külügyminisztere, amikor szóvá teszi az ország határain kívül élő román nemzetrész sorsát. Ha Titus Corlăţean okfejtését onnan vizsgáljuk, hogy politikusként bírálja televíziós műsorban Magyarországot és Szerbiát a két országban élő román nemzeti közösséggel szembeni „bánásmód” miatt, világos, hogy politikusként a nagy nyilvánosság előtt akar jó pontot szerezni.

Talán egyetértenek velem, ha azt mondom, igazságtalan, hogy egyeseknek pusztán azért nincs esélyük valamire, mert gyengék, szegények, nők, feketék, fehérek, homoszexuálisok, büntetett előéletűek, ilyenek vagy olyanok vagy satöbbi.