2012. szeptember 04., 09:002012. szeptember 04., 09:00
1989 és 1996 között voltunk még így. De midőn az ellenszélben élhető mindennapokra készülünk, jó volna levonni a Mikó-ügy eddigi fejleményei s a sepsiszentgyörgyi tüntetés tanulságait. Mert ne tévesszük szem elől, hogy amikor 2000-ben a református egyház visszakapta egykori sepsiszentgyörgyi ingatlanait, az egykori Református Székely Mikó Kollégiumból az 1948-as államosítás nyomán lett mai, ún. világi Székely Mikó Kollégium vezetőségi és tanári karában, de még egykori mikós diákok körében is, összességében magyar részről támadt nem kis zavar, sőt ellenállás: mit akar az egyház? Nehezen volt érthető, hogy: semmit – csak vissza egykor ellopott javainak tulajdonjogát.
A buzăui ítélethez vezető ügyészségi feljelentést sem mások, hanem magyar emberek tették, akiknek a református egyház visszaszolgáltatás alatt álló jussából vásárolt otthona feletti aggodalma emberileg érthető; a magyar közösségi magántulajdonnal szembeni merénylet-kísérlete viszont semmiképp. Mert az minden józanságot felülmúl, s csak a Jóisten mondhatná meg, hogy az utódok miként viselik majd azt a billogot, amelyet ma sokan a Balázs Manó 1848-as árulásáéhoz hasonlítanak, nem is ok nélkül talán.
Mindemellett: ha a Mikó-ügyben, főleg a buzăui alapfokú ítélet kimondását megelőző tárgyalásokon a református egyház jogi érdekképviselettel felruházott szakértők közül valakik elmulasztottak a bíróság rendelkezésére bocsátani bármilyen perdöntő vagy tisztázó iratot, információt, magyarázatot, ha valakiknek a figyelme a per során ellankadt, szedje össze magát. Vagy álljon félre. S a közeli-távoli jövőre nézve az sem elvetendő tanulság, hogy Sepsiszentgyörgyön – az utcán mindenképp! – összefogás született. Vezető politikusok: rajtatok a sor! Mert van az az ügy, és van az az idő, amikor két vagy több csűrben csépelni nem lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok