2012. szeptember 06., 09:492012. szeptember 06., 09:49
A minisztert egyből vágta, egy kicsit összemosta ugyan a minisztériummal, de ezt már nem tisztáztuk, mert nem ő az egyetlen, aki szerint a kettő ugyanaz. Zsófi arról azonosítja a minisztert, hogy bevezette a nulla osztályt. A bevezetéskor egy kicsit meglepődtünk, ő is és mi is, Zsófi azért méltatlankodott, hogy ő nem lehet a legnagyobb az óvodában, hiszen nagycsoportosként együtt ballagott az egy évvel nagyobb előkészítősökkel. Én meg azon tipródtam, hogy miért nem vagyok rendesen tájékoztatva, ködös volt az egész, a zéró osztályról a nullánál is kevesebbet lehetett tudni.
Aztán mindketten megnyugodtunk, vagány a tanító néni, sokkal izgalmasabb lesz az előkészítő az iskolában, több lesz a kaland és a kihívás, mint az óvodában, ahol a széltől is óvták, a sarokig is csak többhetes testi-lelki felkészülés után vitték ki a gyermekemet. Zsófi meg minden jelét mutatja, hogy teljesen iskolaérett, folyton írni és olvasni akar, és hiába mondom, hogy ej, ráérünk arra még, már szinte minden betűt ismer, pedig csak a Zsófi betűvel kezdtük, és legfeljebb az anya-apa betűig akartunk eljutni. Aztán meglepően gyorsan és jól számol fejben. (Kire ütött ez a gyerek?)
Azzal is sokkolt, hogy nagyon szeretne megtanulni románul, hogy értse, mit mondanak a románok. (Attól tartok, erről az iskola, a román tanterv és tankönyv majd szépen leszoktatja.) Várjuk tehát az iskolakezdést, végül már örülünk is a nulladik évnek, hiszen az nekünk jó, ha szépnek látjuk az életünket. És akkor jön Zsófi, és elvárja, hogy magyarázzam el, hogy maroknyian vagyunk, de az is elég lenne. Ha nem beszélnénk el egymás mellett túl gyakran. Ha minden tíz évben legalább egyszer egy ügy mentén minden disszonancia nélkül meg tudnánk állni egymás mellett. De nem mondom, hogy még ne tudja.
Mint ahogy azt se, hogy életének hat éve alatt volt legalább tucatnyi tanügyminiszter, és hogy az égadta világon semmiben nem értettek egyet, és hogy nem tartom kizártnak, hogy jövőre már nem lesz nulladik osztály, és gondolni sem akarok arra, hogy mire érettségiznie kell, hányszor fog annak a módszertana módosulni.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.