2012. szeptember 03., 09:282012. szeptember 03., 09:28
Ezzel azt sugallja, hogy a román kormány nem azok mellett áll, akik a magántulajdon védelme és a jogbiztonság mellett törnek lándzsát, sőt inkább vegzálni kívánja őket, amiért egy jogfosztó bírósági ítélet miatt tiltakoznak. Persze eddig is sejtettük, hogy a kommunisták által ellopott, magyar tulajdonú ingatlanok visszaszolgáltatása úgy hiányzik a bukaresti hatalomnak, mint halnak a bicikli, de most már biztosan tudjuk. Más kérdés, mennyiben minősül nyomásgyakorlásnak egy tiltakozás.
A szentgyörgyi demonstráción mintegy huszonötezer polgár fejezte ki utólagosan elégedetlenségét az ítélet miatt, amelynek nyomán elvileg bármikor bárkit kiforgathat a hatalom a vagyonából mondvacsinált bizonyítékok alapján. Igaz, az ítélet még alapfokú, de huszonötezer egyszerű állampolgár – még akkor is, ha ez tekintélyes szám – egy kétórás tüntetésen legfeljebb jelezni tudja a fellebbviteli bíróság felé, hogy jogsértőnek tartja az ügyben korábban megszületett döntést.
Nyomásgyakorlásnak az nevezhető, ha befolyásolják vagy megfenyegetik a bírákat – mint ahogy tette ezt a Ponta-kormány, amikor az eltávolítani kívánt államfő embereinek titulálta például az alkotmánybíróság tagjait, vagy amikor a menesztésüket fontolgatta. Lendületes akciója nem is maradt eredmény nélkül – annak nyomán máris elúszni látszik a schengeni csatlakozás. De térjünk vissza a Mikó-ügyhöz: a szombati tüntetés sikeres kezdetként jellemezhető, hiszen a békés magyar erődemonstráció mellett a kormányfő sem mehetett el szó nélkül.
Ponta reakciója jelzi, hogy a hazai és nemzetközi közvéleményt megszólító tiltakozó akciókra szükség van – azoknak azonban nem az igazságszolgáltatást, hanem a mindenkori bukaresti hatalmat kell célba venniük. Csak hogy jelezzük: a nyomásgyakorlás mellett az elnyomás is tűrhetetlen.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.