• Vélemény

Nem okos dolog fennakadni idegen emberek hozzáállásán, de van, amikor valami megüti a fülemet, és nem hagy nyugodni. Sokszor szoktam e lap hasábjain hangoskodó szomszédokról, törő-zúzó utcai vandálokról, szeméttárolók mellé költöző, szemeteszacskót a kezemből kitépő emberek miatt panaszkodni, tehát nem mondhatom, hogy azok közé tartozom, akik mindent elfogadnak bárkitől. De azt hiszem, ennek is megvan a maga határa.

Alig csitult el a hármas magyar versengést felmutató júniusi önkormányzati választások láza, majd a Traian Băsescu államfő leváltását célzó, az erdélyi magyarokat úgyszintén érintő belpolitikai vihar, és máris megcsapott bennünket a decemberi parlamenti megmérettetés kampányának előszele.

A papírmozgató hadsereg ellenére néhány szakember nagyon hiányzik a tanügy-minisztériumból, leginkább talán egy naptárfelelős, a tanévszerkezet megállapításakor ugyanis évek óta a legnagyobb gondot a kalendárium követése okozza.

Még az Örményország és Azerbajdzsán közötti feszült viszony ismeretében is megdöbbentő következményekkel járt az, hogy Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, azt az azeri katonát, aki 2004-ben Budapesten baltával gyilkolta meg egy örmény katonatársát.

Miközben a hírek rendszerint arról szólnak, hogy a román hatóságok hallani sem akarnak a Trianon után lerombolt emlékművek helyreállításáról, nem akarják visszaadni az ellopott magyar ingatlanokat, sőt a már visszaszolgáltatottakat is újra elvennék, Temesvár ebben a tekintetben is üde kivételnek számít.

Örömmel kaptam fel a fejem tegnap délelőtt, amikor a hírcsatornák jelentették, hogy a szenátus oktatási bizottsága a kétszintű érettségit lehetővé tevő jogszabály-módosítást fogadott el.

Ha a székely maroknyi, hogy gyűlünk össze annyian, hogy megmutassuk, együtt erősek vagyunk? – firtatta Zsófi, majd tovább kutakodott a kisebbségi lét és politika rejtelmeiben, és visszaélve az állandó anyai-atyai bátorítással, hogy mindig mindent kérdezzen meg, ha nem érti, nem tudja, azt is tudni akarta, hogy mi az a kormány.

Korrupt az igazságszolgáltatás, beteg az egészségügy, megbukott a tanügy, parlagon a mezőgazdaság, sportszerűtlen a sport, és még sorolhatnánk – mind-mind olyan kijelentés, amely már közhelynek számít mifelénk, s ezek hallatán a sokat látott és tapasztalt honpolgár csak legyint: ez van, Romániában élünk.

Mindig dühített, hogy úgy tűnt, rendszeresen elpanaszolt paneldrámáimban egyedül játszom a szenvedő hercegnő szerepét.

Az Ungureanu-kormány s benne az RMDSZ leváltása jelezte, Victor Ponta miniszterelnök bejelentése – miszerint kivizsgálást kér a Mikó-tüntetés kapcsán – egyértelműen megerősítette, a romániai politikai erőviszonyok mai állása pedig eléggé világosan jelzi: darab ideig a korábbiaknál nehezebb idők jőnek ránk. Ez van, ez lesz, fel kell készülni, össze kell zárni sorainkat.

Elkeseredetten figyelem a nagyváradi állatmenhely körüli cirkuszt: a romániai állatvédők által példának tekintett létesítményt felszámolják, a kutyákat pedig lemészárolják. Teszik ezt annak ellenére, hogy bizonyított tény: az egyetlen hatásos (és a kulturált országokban széles körben alkalmazott) módszer az ivartalanítás.

Tulajdonképpen köszönettel tartozunk Victor Ponta miniszterelnöknek, amiért a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának utólagos megtorpedózását jelentő buzăui bírósági ítélet miatti szombati tiltakozás kapcsán kijelentette: reméli, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács vizsgálatot indít az ügyben az igazságszolgáltatást érintő nyomásgyakorlás miatt.

Ez a hármas címszó elirányítja azt a bátor felfedezőt, aki elindulna a 90 után alakult pártok székházainak nyomában, habár óva inteném ettől a dzsungeltől, ugyanakkor lelkesen biztatnám is: vágjon nyugodtan bele. Igen, szó szerint így, és még ellentmondás sincs a két kijelentésem között. Csak látszólag, de mint annyiszor, a látszat ezúttal is csal.

Az igazság napja – hirdeti a szombatra Sepsiszentgyörgyre összehívott tüntetés jelmondata, amelyen a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását utólag megtorpedózó, veszélyes precedensnek minősülő bírói ítélet ellen tiltakoznak.

Forrong a Pece-parti Párizs. A közösségi oldalakat ellepték az üzenetek, amelyek szerint rendkívüli jelentőségű ügyben van szükség a polgárok összefogására, mert a nagyváradi önkormányzat elvetemült tettre készül.

Noha a Traian Băsescu leváltását célzó népszavazás körüli cirkusznak vége, és a kormányzó balliberálisok várhatóan már csak a nemzetközi nemtetszés, valamint népszerűségük zuhanása miatt sem kísérleteznek többet az elnök menesztésével, a referendum számos kérdést nyitva hagyott.

Furcsák vagyunk mi, emberek: legtöbbünknek nem elég saját életének öröme, boldogsága, netán nyomorúsága – kíváncsian falja a többiek életének valóságát is. Nem azokra gondolok, akik köröm rágva várják a kisebb-nagyobb sztárok kiszivárogtatott hálószoba- vagy banktitkait, hogy aztán a barátnői körben legyen mit szánakozó sóhajtozások közepette megcsócsálniuk.

Egyszerre két irodalmi lapot sodor veszélybe Maros megyében a takarékosságnak álcázott rövidlátás. A Látónak és a Vatrának a megyei könyvtár kötelékeibe való beolvasztási szándéka felér az erdélyi kortárs magyar, illetve román irodalom amúgy is igen foghíjas (ön)védelmi rendszere két bástyájának az aláásásával, hogy aknázásról ne beszéljek.