Bár az eljárás világszerte elfogadott gyakorlat, és egyértelmű, hogy Budapest nem vonható felelősségre azért, mert az azeri elnök kegyelmet adott Safarovnak, a világ szemében Magyarországot mégis részfelelősség terheli azért, mert egy brutális gyilkos ünnepelt hősként szabadon járhat-kelhet. Külön elkeserítő, hogy a botrány éppen azon a hétvégén robbant, amikor a világnak egy másik magyar ügy, a Mikó-kollégium viszszaszolgáltatásának utólagos megtorpedózását jelentő bírósági ítélet ellen összehívott sokezres sepsiszentgyörgyi tiltakozás miatt kellett volna a magyarokkal foglalkoznia.
Az ügy kapcsán több következtetés is levonható. Ilham Alijev azeri elnök egyszerűen gazember – a civilizált világban nem szokás nemzeti hősnek kikiáltani olyasvalakit, aki gyáván, baltával mészárol le egy alvó embert. Az is egyértelmű, hogy Örményország a régi múltra visszatekintő örmény–azeri feszültségek ellenére is túlzóan reagál az eseményekre. A Magyarországgal fennálló diplomáciai kapcsolatok felfüggesztése még akkor is túlzás, ha Safarov kiadása utólag hibás lépésnek bizonyult.
Amíg nem tudják bizonyítani, hogy a magyar fél tudatosan rosszhiszeműen járt el, a hisztéria inkább csak az egyszerű örmény polgárok hazafias érzelmeinek „szinten tartását” szolgálja. Ugyanakkor a mindenkori magyar kormányzatok számára számos tanulsággal szolgál az ügy. Egyrészt felhívja a figyelmet, hogy a magas szakmai szinten működő, felkészült embereket foglalkoztató diplomácia és hírszerzés elengedhetetlen, mint ahogy az általuk szállított információk körültekintő felhasználása is.
Másrészt példát kell venni a világban működő örmény lobbiról, amely most is hatékonyan mozgósította kapcsolatait. A lobbi hatékony működéséhez ugyanakkor az is szükséges, hogy az otthoni kormányzat a lehető legkevesebb olyan lépést tegye, amely miatt állandó védekezésre és magyarázkodásra van szükség az aktív kezdeményezés helyett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok