• Vélemény

A művészet megszállottjainak klubjában két nagyágyú írta a forgatókönyvet. Az egyik foglalkozásából adódóan kész enciklopédiája volt az alkotások, színészek/színésznők, rendezők, operatőrök s a többiek mozgóképpé olvadó kavalkádjának. A másik romantikus, álmodozó, de egyben nagyszájú filmkibicelő. Mellettük a partvonalról csak néha szólt hozzá néhány szelíd filmkedvelő.

Az Európai Uniót nemzetállamok föderációjává kell alakítani, hogy meg tudjon birkózni a globalizáció kihívásaival – jelentette ki múlt héten José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke.

Fogatlan oroszlán is lehet még vasgyúró. Vagy legalábbis Vass-gyúró. Semmi sem kell hozzá, csak hatalmas mennyiségű, régóta halmozódó nemzeti frusztráció, valamint olyan hallucinációs képesség, amilyenhez képest fél tucat befüvezett hippi pszichedelikus látomásai is lényeglátó, objektív aktuálpolitikai elemzésnek hatnak valamely mértékadó világlapban.

Megvásárolta a romániai nemzeti kisebbségek egy részét a balliberális unió azzal, hogy megegyezett velük a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény tervezetéről. A nemzeti kisebbségeknek a torzóra rábólintó képviselői még nem tudják, hogy milyen árat fizet majd az általuk képviselt közösség, ha a honatyák a készülő jogszabályt a mostani, kilúgozott alakjában el is fogadják, s az államelnök aláírását követően a törvény hatályba is...

Őszintén sajnálom az iskolakezdőket. A hétfői tanévkezdés okán viszszagondoltam saját diákéveimre, melyeket – a közhiedelemmel ellentétben – nem szépített meg az idő, bár jó néhány év eltelt azóta, hogy nem koptatom az iskola padjait.

A Ponta-kormány adó- és gazdaságpolitikák terén kifejtett tevékenysége – finoman fogalmazva – köszönő viszonyban sincs azzal, amit májusi hatalomra kerülése előtt ígért a balliberális koalíció. Pontosabban a helyzet az, hogy jelenleg szinte semmit nem tudni a kabinet konkrét gazdasági-pénzügyi elképzeléseiről, miközben a korábbi tervek rendre kudarcba fulladtak vagy feledésbe merültek.

Julika, Emma és Rezeda, így hívják a babákat, a pónikat pedig Bátornak, Villámnak és Szellőnek. Nem volt ez mindig így, nem is olyan régen még az árkosi ház gyerekszobájában Sabrina volt a fehér lovacska és Amadeus a pej, a kisebbik baba Szárá, a nagyobbik Béli, de volt Mérikét, és egyéb furcsaság, sőt olyan is, hogy Zsófi megpróbált kitalálni idegen hangzású neveket, ha a rajzfilmek nem szolgáltattak elég ihletet.

A tanévkezdésnek a nyáron még bizonyosnak hitt időpontjához képest egy hét késéssel ugyan, de végre becsengettek tegnap az iskolákban. Azonban a tiszta lappal indulás ideális biztonsága helyett, úgy tűnik, semmi sem kristályosodik, sőt egyre sűrűbb a köd és nagyobb a bizonytalanság a romániai oktatás jövőjét illetően.

Vasárnap reggel, fél tíz. Pizsamában, nyitott szemmel fekszem az ágyban, bámulom a rádiós ébresztőóra piros számjegyeit, a szobában a kutya és a férj egyenletes szinkronhorkolása hallatszik – egyik édesebben alussza lusta délelőtti álmát, mint a másik.

Kevesebb mint három hónappal a decemberi parlamenti választások előtt kikristályosodni látszik, milyen erővonalak mentén csapnak össze a politikai alakulatok. A román pártok a tömbösödés mellett döntöttek: az USL sikeres önkormányzati választási szereplése nyomán az ellenzékbe szorult jobbközép is rájött, hogy csakis erőit egyesítve veheti fel a versenyt a balliberális gőzhengerrel.

Hurrá, hurrá, azt guggolva is kibírjuk. Akkor aztán megláthatjuk, hogy… Mit is? Hát ez az! A lényeg valahogy elsikkadt a nagy híradásban. Valami földtörténeti változásról volt szó, mégpedig a legkomolyabb tudományos forrásokra hivatkozva.

A romániai helyzet ismeretében az lett volna a meglepő, ha az európai uniós bel- és igazságügy-miniszterek nem halasztják el a jövő hétre tervezett ülésüket, amelyen Románia és Bulgária – legalább részleges – schengeni csatlakozásáról kellett volna dönteniük.

Ismét bizonyságot tett hihetetlen professzionalizmusáról és a hiteles tájékoztatás melletti elkötelezettségéről a romániai sajtó. A bukaresti média zászlóshajóinak ezúttal azt sikerült elérniük, hogy a francia belügyminiszter mucsai, rasszista bunkónak tűnjön, már ami a romákkal kapcsolatos álláspontját illeti.

Romániában a rendszerváltás óta örökzöld – és mindig aktuális – témának számít az igazságszolgáltatás függetlensége, az ügyészekre, bírákra nehezedő politikai nyomásgyakorlás.

Soha nem rajongtam különösképpen a szakszervezeti mozgalomért: amikor én kezdtem el dolgozni, mozgalomról szó sem volt, csak a minden munkahelyen meglévő szakszervezeti vezetőről, aki abban különbözött a többi halandótól, hogy szépen elüldögélt a külön irodájában, és „megbízhatóbb” lévén, mint a többség, sok mindenről dönthetett.

A pofátlanság csúcsa, amit Cristian Gaţu, a Román Kézilabda-szövetség elnöke csinál: a miniszterelnöknél próbál „nemzeti érdekre” hivatkozva kikoldulni néhány eurómilliót az ország költségvetéséből egy csőd szélén táncoló csapat megmentésére.

Az informatikai fejlesztések immár nem állnak meg a földi élet kapujánál: igény szerint elkísérhetnek minket a síron túlra is. Ez mindenképp fontos előrelépés, hisz a halál mindeddig nem volt hangsúlyos, figyelemre méltó esemény a virtuális térben.

Akár a történelmi igazságtétel felé tett első lépésként is értékelhető, hogy tegnap Budapesten házi őrizetbe helyezték Biszku Bélát, a Magyarországot egykor irányító kommunista vezérkar egyik legfontosabb tagját, az 1956 utáni megtorlások egyik legfőbb felelősét.