2012. augusztus 30., 09:082012. augusztus 30., 09:08
Nem, mivel ők ugyanolyan különálló csoport, mint az úgynevezett valóságshow-kat kedvelők gyülekezete, akik meg azt hiszik el, hogy a spontánná-őszintévé agyonrendezett barátságok-ellenségeskedések azok, aminek szánják őket, és nem szánalmas műbalhék.
Mindkettő nagyon népes befogadói csoport, a világ minden táján megtalálhatók, s ha eddig sikerült is elkerülnöm, hogy közéjük keveredjem, azért azt elismerem, hogy – már csupán számuknál fogva – megérdemelnek egy külön kis jegyzetet, de rögtön hozzáteszem, hogy nem az én részemről. Én ugyanis most azokról szeretnék mondani néhány szót, akik kizárólag olyan könyvet vesznek a kezükbe, aminek a borítója jól láthatóan hirdeti: Megtörtént eset alapján!!!, és akik a filmekkel is ugyanígy járnak el. Ők azok, akik kikérik maguknak, ha valaki netán együtt emlegeti őket az altesti pletykákra éhesekkel, mondván, hogy ők nem kukkollók, hanem értelmiségiek. Akik ugyebár olvasnak, filmet néznek...
Mégpedig csakis azt, ami a valóságban is megtörtént. Nem érdeklik őket a látomások, képzelgések, vágy- és rémálmok. Mellesleg ők sincsenek kevesen, sőt. Csak épp a gondolkodással van baj, na meg azzal, hogy aki értelmiséginek mondja magát, az máris gyanús egy kicsit. Távol álljon tőlem, hogy irodalomelméleti fejtegetésbe kezdjek valóság és irodalom között, aki tudja, annak nem kell mondani, aki nem, annak meg talán hiába is volna.
Csak azt szeretném megkérdezni tőlük, hogy értékesebb volna-e Leonardo festménye, ha a modellt százszázalékos bizonyossággal Lisa úrhölgynek hívták hajdanán, vagy sem, vagy ha a híres szerelmespár férfi tagját történetesen nem Rómeónak, szíve hölgyét pedig nem Júliának keresztelte volna Lőrinc vagy valamilyen más névre hallgató barát..., és nem is sorolnám tovább a példákat.
Még csak azt szeretném a „valóság” igézetében élőktől megtudakolni, hogy egy férfi és nő közti szerelmet feldolgozó könyvet-filmet a műalkotások közé sorolják-e, avagy az „egyszerű” ismeretterjesztésnek tőlük kijáró mozdulattal lelegyintenek?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok