• Vélemény

Magyarországtól még az életmentő támogatás sem kell egy önérzetes román hazafinak – ezt lehet leszűrni abból a hisztérikus reakcióból, ahogy egyes román körök fogadták a magyar kormány által Romániának küldött egészségügyi felszereléseket.

Kiegyensúlyozatlan légkörű mindennapjainknak, a bizonytalan horizontú járványhelyzetnek az is hozadéka, hogy sok tekintetben felerősödött és egyre erősödik bennünk a bizalmatlanság. Eleve bizalmatlanságot szül az, hogy nem tudni, a tünetmentesen járkálók közül ki vírushordozó.

Számos közszereplő megnyilvánulása, megnyilatkozása keltette fel a figyelmünket az elmúlt napokban. Mivel vitathatatlanul történelmi időket élünk, roppant tanulságos, hogy felelős tisztséget betöltő politikusok, közméltóságok, tudósok miként reagálnak a válsághelyzetre.

Megpezsdültek a ház körüli konyhakertek, de a mezőn is több területet van felszántva és bevetve, mint a korábbi években. Úgy tűnik, egyre több emberbe kezd visszatérni a termőföld iránti ösztön, amit az elmúlt egy-két évtized „jóléti társadalma” látványosan kiölt.

Több mint öt évnek kellett eltelnie hozzá, most viszont kijelenthető: Klaus Johannis román államfő hivatalba lépése óta először igazi államférfiként viselkedett, amikor megtorpedózta Marcel Vela belügyminiszter ámokfutását.

Amennyire abszurd, éppen annyira tipikusan romániai történet a németországi mezőgazdasági munkára igyekvő több tízezer hazai vendégmunkásé.

„De hát a vírust itthon is elkaphatom” – vonta meg a vállát a kolozsvári repülőtéren a németországi járatra várakozó, több hónapos idénymunkára tartó férfi, amikor arról kérdeztem, nem tart-e fertőzéstől most, a világjárvány idején. 

Amilyen erős jelképévé vált az elmúlt évtizedekben nem csupán az erdélyi, hanem az összmagyarság húsvéti ünneplésének az ételszenteltetésre várók ezrei által megtöltött csíkszeredai főtér, legalább annyira döbbenetesen erős szimbóluma lesz az ezúttal üres tér az idei, rendkívüli körülm&am

Amire soha nem volt példa: ezúttal úgy következett be a tanügyi vakáció, hogy szinte észre sem vettük. Így lehetnek ezzel a diákok, a pedagógusok és a szülők is. 

Bizonyára mindenki számára ismerős a pillangóhatásként ismert jelenség, amely a közkeletű, bár némileg túlzó meghatározás szerint abban áll, hogy ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát Kínában, abból esetleg egy hónap múlva hatalmas vihar támad New Yorkban.

Én, aki vagyok, alul-felül írott, felhatalmazom magam, hogy a következőket leírjam. Kézzel gépbe. Itthonról. Idézett személyként megengedem magamnak, hogy a jelenlegi rendkívüli helyzetben más bőrébe bújjak. Munkavégzés okán megtett, igazolt lakhelyelhagyás.

Talán semmi sem jellemzőbb a romániai közállapotokra, mint hogy a 21. századi normalitás elérésének legalább a megkísérléséhez egy olyan, világméretű vészhelyzetnek kellett bekövetkeznie, mint az immár Romániában is többtucatnyi ember életét kioltó koronavírus-járvány.

Az állam egészének működésén, számtalan szakmai ágazat felkészültségén, hozzáállásán túlmenően talán az egészségügyről nyújtja a legpontosabb látleletet a Romániát is egyre aggasztóbb mértékben sújtó koronavírus-járvány. 

Erőteljesen és rohamosan megváltozni látszik mindaz, amiben eddig hittünk, amiről úgy véltük, szilárd és megingathatatlan. És ha vissza is tér majd valaha életünk a régi kerékvágásba, ugyanolyan már nem lesz.

Ennyi bírálat évek óta nem érte az Európai Unió intézményrendszerét, mint a koronavírus-járvány kitörése óta eltelt hetekben. Olaszország és Spanyolország lakossága talán minden eddiginél jobban ki fog ábrándulni az agyonbürokratizálódott brüsszeli központból.

Amíg Raed Arafat kommunikált is, megnyugtatónak tűntek a hatósági intézkedések. Most, hogy az elnök, a kormányfő, a pénzügyminiszter, a belügyi tárca vezetője áll sorban a mikrofon mögött, már csak az orvosi vélemények maradtak hitelesek.

Szánalmas harcot vív az emberiség a természet, a természetesség ellen. Egy parányi, szemmel láthatatlan vírus, Isten teremtménye megleckéztette a kék bolygó fő bérlőjét, aki már-már szeretné maga számára kisajátítani a világmindenséget.

Hidegzuhanyként érte a hazai pedagógustársadalmat, hogy a személyes jelenlétű tanítás helyét virtuális osztálytermek vették át a járványügyi intézkedések miatt. Többnyire jól érzékelhető tanácstalanság, bizonytalanság és szkepszis övezi a rendeletet, miszerint az otthon ülő gyerekeket egyelőre meghatározatlan ide