Adja magát a kérdés, vajon tanultunk-e az elmúlt hónapok megpróbáltatásaiból, mennyiben rántotta össze, ösztönözte együttműködésre az embereket, közösségeket, országokat az egész világot sújtó járvány. Szeretnénk igennel válaszolni a kérdésre, attól tartunk azonban, hogy csak önmagunkat ámítanánk. Nemzetközi szinten látványos összefogásnak nyoma sincs, mindenki úgy igyekszik túlélni ezt a nehéz időszakot, ahogy tudja, ahány ország, annyiféle szabályozás és korlátozás, a vakcinagyártás terén ugyanakkor valóságos versengés alakult ki a különböző államok között – már amelyik képes védőoltást kifejleszteni.

Valószínűleg elmondható ugyanez bármelyik más országról, Romániára azonban kimondottan jellemző, hogy 19 millió virológus országa lettünk. Mindenkinek határozott véleménye van a koronavírusról, teljesen tisztában van vele, honnan származik, mennyire ártalmas és mennyire nem, indokolt-e a maszkviselés, a távolságtartás, a megannyi megszorító intézkedés.

Nap mint nap érzékelhető szakadék tátong „vírushívők” és -tagadók, szkeptikusok és racionális válaszokat keresők között, a legmarkánsabb bizalmatlanság ugyanakkor a kormány, a hatóságok intézkedéseit övezi. Az értetlenség természetesen sok esetben indokolt, hiszen nyilvánvaló, hogy a bukaresti kormány nem mindig járványügyi szempontokat figyelembe véve hozza meg az egész ágazatokat érintő döntéseit. Az éttermek belső tereinek, a színházak, mozik szeptember elsejei megnyitására például nem hozható fel több indok most, mint mondjuk egy hónappal ezelőtt, amikor kevesebb volt a fertőzöttek száma. Mint ahogy a mai napig arra sem érkezett hivatalos indoklás, miért nyílhattak meg már korábban a játékbarlangok, de az éttermek, teátrumok nem. A mostani döntést alapvetően befolyásolta a vendéglátóipari munkáltatók bekeményítése, a sztrájkfenyegetés, a lazítás mögött pedig egyértelműen választási megfontolás is húzódik. Mindez természetesen tovább növeli a hatósági intézkedések megalapozottságával kapcsolatos kételyeket.

A lényeg azonban már régen nem azon van, mit tett jól, illetve mit rontott el a román kormány, az országos vagy a megyei vészhelyzeti parancsnokság. A vírus közelségében eltöltött hónapok mindenekelőtt arra taníthattak meg, „képezhettek ki” valamennyiünket, hogy a legnagyobb hangsúly az egyéni felelősségen van. Megkérdőjelezhetjük a vírus létét, a járvány intenzitását, a kormányzati intézkedések megalapozottságát, fennen hangoztathatjuk, hogy márpedig szerintünk „eltúlozzák az egészet”. Egyet viszont semmiképpen se tehetünk: nem vehetjük félvállról a vírust, a járványt, a kórokozó szervezetünkre gyakorolt hatásának a kockázatát. Arra kell gondolnunk, hogy foganatosítsanak bármilyen óvintézkedést a hatóságok, vezessenek be megannyi korlátozást, a saját egészsége mindenkinek a legdrágább, amelynek megőrzése érdekében magunk tehetünk a legtöbbet. És ugyanígy fontos a hozzánk közel állók egészsége, ezért nem lehet közömbös számunkra, ha a hozzátartozóink, barátaink megfertőződnek, vagy sem.

Ha csupán ennyi a világjárvány elmúlt fél évének a tanulsága mindannyiunk számára, akkor már félsikert arattunk a vírussal szemben.