Jó eséllyel meg is buktatják a liberálisok kisebbségi kormányát. Azzal kapcsolatban megoszlanak az elemzői vélemények, hogy okos lépés-e a kemény fiú szerepében tetszelegni egy gyengélkedő ellenféllel szemben. A PSD az utóbbi években akkor tudott „sikeres” lenni, amikor szép csendben kivárta ellenfelei összeomlását. Mert ugye, azt senki nem gondolja komolyan, hogy Marcel Ciolacu és csapata a hiteles kormányzó erő benyomását tudja kelteni a romániai közvéleményben. Persze a jelenleg csak ügyvivő szociáldemokrata pártelnök egyelőre azzal is elégedett lesz, ha izmait fitogtatva a hétvégi kongresszuson megkapja a bizalmat e dicső múltú formáció vezetéséhez.

PSD-s taktikázás ide vagy oda, Ludovic Orban bukása megérdemelt lenne. Egyebek mellett azért is, amit a bizalmatlansági indítvány kezdeményezői tételesen felsoroltak: a pandémia kezelésében tapasztalt káosz, a kabinet hiteltelensége, a gazdasági katasztrófa, a nyugdíjak, a gyermeknevelési pótlék, illetve a tanári fizetések emelését előíró törvények semmibe vétele, a kórházak bezárása, az életszínvonal csökkenése és a romániaiak – számvevőszéki jelentés által bizonyított – kizsebelése.

De ez a vezetés megérett a pofonra mérhetetlen pökhendisége miatt is. Az a gőg, ahogyan a vírushelyzetet kezeli, az a kioktató hangnem, amellyel ebben a témában kiosztja az ellenzéket, a gazdasági élet szereplőit, de a magát a lakosságot is, még a sokat látott bukaresti politikában is egyedülálló. A Nemzeti Liberális Pártnak (PNL), és az alakulatot a háttérből irányító Klaus Iohannisnak az igazi büntetés az idei két megméretés elbukása lenne. Amire azonban – hiteles kihívó hiányában – alig van esély.

Az utóbbi harminc év legsúlyosabb válságát élő vendéglátóipar képviselőivel szemben megmutatkozó hatalmi arroganciát látva belegondolni is rossz, mire számíthatunk egy nagyobb választói felhatalmazással bíró liberális kormányzattól. Nincs észszerű magyarázat arra, hogy Európában miért kizárólag Romániában nyomorítja meg a politikai hatalom a vendéglőket és szállodai étkezőhelyeket a beltéri részek zárva tartásával, miközben a bevásárlóközpontok vagy a szerencsejáték-termek zavartalanul látogathatók. Tényleg nem értik, hogy itt egy négyszázezer embert foglalkoztató, ötmilliárd eurós forgalmat produkáló, a bruttó hazai termékhez több mint öt százalékkal hozzájáruló, többnyire romániai tőkével működő iparágról van szó? Mitől nemzeti és mitől liberális az a kormánypárt, amely ilyen lekezelő érdektelenséggel viszonyul a legnagyobb bajban lévő gazdasági szereplőkhöz? Van-e egyáltalán mondanivalójuk Iohanniséknak a koronavírustól való rettegésen kívül?