Az örökségvédelem, a mezőgazdaság és a fenntartható fejlődés területén zajló oktatás támogatására életre hívott romániai alapítványa néhány éve az elhagyott középkori erődtemplomok megmentését is zászlajára tűzte, a Brassó megyei Szászfehéregyházán és a háromszéki Zalánpatakon pedig birtokot vásárolt a trónörökös, ahová évente ellátogat. A brit korona várományosa nagy tisztelője az itt élő embereknek, csodálattal tölti el, hogy nálunk a gazdák közül sokan még mindig kézzel kaszálnak, sőt évekkel ezelőtt olyat is talált mondani, hogy szerinte Erdély lehet a kulcsa a bolygó megmentésének. Világszerte ismert személyiséget mondhat tehát a barátjának, pártfogójának a régió, amely egyértelműen a saját hasznára fordíthatja a befolyásos arisztokrata kitüntető figyelmét és szeretetét.

Mindez még akkor is így van, ha Károly herceg sem látja minden téren helytállóan a Romániában uralkodó állapotokat. Ő királyi felsége is téved. Sokan valószínűleg pár hónappal ezelőtt is meghökkentek kissé, amikor ortodox húsvét előtt üdvözölte a romániai híveket – mintha legalábbis valamennyien görögkeleti vallásúak lennének. De tévedett annak a kisfilmnek az esetében is, amelyben arra biztatja a romániai polgárokat, hogy a koronavírus-járvány idején fedezzék fel saját hazájuk látványosságait, hagyományait, ízeit. A szándék természetesen nemes, alapvetően egyet is lehet érteni az üzenetével, a körítés azonban erősen félresikerült. A Kovászna Megyei Tanáccsal partnerségben készült, a brit trónörökös zalánpataki házában nemrég levetített alkotás ugyanis vegytiszta román propagandává sikerült. A trónörökös által narrált imázsfilm láttán az az érzésünk, mint Ferenc pápa tavalyi csíksomlyói látogatása kapcsán, amikor a hazai hatóságok nyomására le kellett takarni a szentatya palástján a magyar feliratot. Nagyon jó, hogy elkészült a film, az is örömteli, hogy a walesi herceg évente visszajár Székelyföldre, Erdélybe, az viszont nincs rendben, hogy roppant kínosan ügyelnek arra, nehogy megbántsanak valakit – eközben ugyanis rendszerint bennünket, magyarokat bántanak meg.

Az imázsfilmben szó esik Románia történelmi örökségéről, megemlítve még a dák erődítményeket és a görög várakat is, azonban egyetlen hivatkozás sem történik a magyar vagy történetesen a szász történelmi, kulturális, épített örökségre. Egyszerűen nem tudjuk hová tenni azt a megállapítást, miszerint „figyelemre méltó, ahogy a természeti és kulturális sokszínűség ugyanazon zászló (értsd: a román trikolór) alatt sorakozik fel” Romániában. Ugyanez legfeljebb a brit birodalomról volt elmondható valamikor...

Károly elmondja a dokumentumfilmben azt is, hogy felmenői között tudja a Drakula karaktereként is közismert Vlad Karóbahúzó Țepeș havasalföldi fejedelmet; a vérszívó grófra utalva évekkel ezelőtt viccesen megjegyezte, hogy a régió a „vérében csörgedezik”. Bár ennek kapcsán nemigen találni meggyőző történészi, családfakutatói leírást, ezzel a vetülettel nem kívánunk vitába szállni a brit korona várományosával. Csak tudja... Az azonban fölöttébb sajnálatos, hogy erdélyi magyar őséről, a mai Windsor-uralkodóház egyik ősanyjáról, Rhédey Klaudia grófnőről említést sem tesz. Holott az Erdőszentgyörgyön született grófnő nem más, mint Károly édesanyjának, II. Erzsébet brit királynőnek az ükanyja.

Úgy tűnik azonban, hogy a Charlie Ottley brit producer, rendező által elkészített imázsfilmbe a történelmi hűség, a valóság ilyesfajta ábrázolása nem fér bele. Ahogy az öt percbe nem fért bele az sem, hogy bár egy képvillanás erejéig bemutassanak magyar, székely népviseletbe öltözött embereket is.

Annak a tipikus példája ez a propagandafilm, mint amikor a politikai korrektséget a többség javára érvényesítik – holott éppen a kisebbségben lévők számára van kitalálva. Az viszont csak a probléma egyik vetülete, hogy mindez a mi kárunkra történik. Összességében az a nagy baj, hogy az imázsfilm nem kíván tudomást venni a történelmi hűségről és a valóságról.