Kiss Judit

Kiss Judit

Több rendelet, nagyobb rendetlenség

2020. szeptember 03., 09:282020. szeptember 03., 09:28

Oly mértékben szabályozottan, sőt túlszabályozottan kellene működnie a járványhelyzet miatt teljesen átalakuló iskolarendszernek, hogy a romániai viszonyok ismeretében első blikkre is sejthető: egyszerűen nem fog menni. Mert a most előirányzott, börtönszerű, katonás szisztéma legalább olyan szintű rendet és fegyelmezettséget kívánna meg, mint amekkora fejetlenség, káosz övezi a hazai járványhelyzetet, illetve amekkora zűrzavar jellemezte „normál” időkben is a tanügyet. Az elképzelt rend és a valóságban tapasztalható káosz pedig a gyakorlat talaján sajnos összeegyeztethetetlen, sőt utóbbi lehetetlenné teszi az előbbi megszületését.

Az egészségügyi és oktatási minisztérium – megvárva és mintául véve más európai országok tanévkezdési stratégiájának megjelenését – megrajzolta az iskolai mindennapok hihetetlenül bonyolult, szövevényes és gyakorlatban sok tekintetben kivitelezhetetlen tervezetét. És ehhez kellene igazodnia szeptember közepétől gyereknek, tanárnak, szülőnek, iskolának.

Az előírások szövevényét tartalmazó „kisokosról” a vak is láthatja, hogy a szabályokat mind-mind betartani képtelenség lesz mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek. Még akkor is kivitelezhetetlen lenne, ha társadalmunk következetesség, fegyelmezettség, felelősségtudat tekintetében felnőttebb lenne, és ha az ország vezetése a járvány eddigi féléve alatt azt bizonyította volna: bár megközelítőleg képes észszerű, megbízható döntéseket hozni. De sajnos nem ez történt. Ugyanakkor amiatt is kétes a tervezet gyakorlati megvalósítása, mert az új szabályrendszer kicsi gyerekekre, határaikat feszegető kiskamaszokra, lázadó nagykamaszokra vonatkozik, akiknek amúgy sem volt problémamentes alkalmazkodniuk a következetességet, észszerű rugalmasságot, gyermekközpontúságot sok esetben nélkülöző iskolai élethez. Hát vajon mi lesz akkor, amikor a megszokott koordináták megszűnnek? Amikor az eddigi rend(etlenség) fenekestől felfordul, átadva a helyét egy még sűrűbben gomolygó káosznak?

Sokan úgy érzékelik, hogy a hazai döntéshozók ezzel a bonyolult tanévkezdési előírásköteggel mintegy áthárítják a felelősséget az iskolákra, pedagógusokra, szülőkre, sőt a gyerekekre. Nyilván mindenki tudatában van annak, hogy a kormány, a minisztériumok jó fél éve nincsenek könnyű helyzetben, és hogy példátlanul összetett, komplikált feladat bár részben megnyugtató gyakorlati megoldásokat találniuk a járványhelyzetben. Azonban azt is tudjuk, korántsem tettek meg mindent annak érdekében, hogy társadalmunkat hiteles döntésekkel, bár részben felkészítsék a pandémia előidézte, rendkívüli állapotokhoz való alkalmazkodásra. Ami annál is nehezebb, mert ha magunkba nézünk, kiderül: a romániai átlagpolgár még olyan szimplának tűnő szabályokat sem képes betartani, mint amilyen a maszkviselés, távolságtartás, vagy ne adj Isten, az olyan pofonegyszerű felszólítás, hogy „ne szemetelj”. Hogyan várhatnánk el akkor közösségi felelősségvállalás tekintetében jócskán éretlen felnőtt-társadalmunktól és a rá bízott gyerekhadtól, hogy megfeleljen egy olyan szövevényes iskolai előírásrendszernek, mint amilyen körvonalazódik? Nem beszélve arról, hogy a „kisokos” ellentmondásokat, logikátlan elemeket is tartalmaz. Elég csak egyet megemlíteni: a szülők nem léphetnek be az óvodaépületbe, a gyerekeket reggel a kapuban fogadja egy alkalmazott (apropó, honnan varázsolnak elő az oktatási intézmények még több alkalmazottat?), és délben ugyanonnan vehetik el a szülők („leadják”, majd „elveszik” a kis óvodást, mint egy lélektelen csomagot?). És vajon nem édes mindegy, hogy a szülő bemegy-e az oviba vagy sem, miután egyazon háztartásban él a gyerekével?

Szóval az összevisszaság egyre sűrűbb, az iskolai életet szabályozni kívánó tervezet pedig várhatóan tovább fogja növelni a káoszt. És mivel a járványhelyzet egyik legfőbb hozadéka a kiszámíthatatlanság, persze hogy nem tudni, az egyes települések, iskolák, osztályok, sőt egyének esetében mit rejteget a tanév új szabályok szerinti megszervezése. Egyvalami azonban bizonyosnak látszik. Éspedig, hogy több mint két és félezer éve változatlanul igaza van Konfuciusznak. A kínai bölcs meglátása ugyanis ma is kristálytiszta tükröt tart elénk: „minél több a rendelet, annál nagyobb a rendetlenség”. Sajnos úgy tűnik, nekünk is a rendetlenségben kell élnünk. És túlélnünk.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.