• Vélemény

Törökország nem hivatalosan hadat üzent Európának, a kontinens elleni támadás pedig nem hagyományos fegyverekkel, de nagy intenzitással zajlik.

Bár a következetesség elvileg szép erény, azért talán érthető, ha nem örülünk túlzottan annak, hogy a román ügyészségek a jelek szerint egy dologban jóformán maradéktalanul következetesek: a magyarellenes atrocitások, a közösségünk elleni uszítás elmismásolásában.

Szlovákiában a kormányváltó hangulat kisöpörte a pozsonyi parlamentből a magyarnak tűnő pártot is, ami egy idáig ismeretlen helyzetet teremtett a közel félmilliós felvidéki magyar közösség számára.

Kiváló példát szolgáltatott Sorina Pintea arra, miként lehet politikusként a lehető leghatásosabban szemet forgatni, felmutatni a képmutatás magasiskoláját.

A gyergyóditrói vendégmunkások kapcsán kirobbant, és országossá dagadt cirkusz szemlátomást nyugovóra tért. A helyi pékség állítólag kiegyezett a falu lakosságával; most már nemcsak a kenyérsütöde hoz be újabb és újabb munkásokat Sri Lankából és Nepálból.

Alaposan ráfér az a budapesti hátszél a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezésére, amelyet az Országgyűlés, illetve a magyar kormány biztosít számára.

Már most pánik van, de ez csak laza bemelegítés az ezután következő, igazi őrületre. Az utóbbi évek tapasztalata alapján esély sincs arra, hogy a romániai hírtelevíziók, portálok higgadtan és felelősséggel tájékoztassanak a koronavírus-járványról.

Túl vagyunk hát az előre hozott parlamenti választások kiírása körül zajló politikai iszapbirkózás – nevezhetjük nyugodtan színjátéknak is – újabb fejezetén, miután az alkotmánybíróság kimondta: Johannis államfő alkotmányellenesen jelölte ismét miniszterelnöknek Ludovic Orbant.

Washington továbbra is az egyik legfontosabb térségbeli szövetségeseként tekint Romániára, miközben Bukarest ezen státus megőrzése érdekében továbbra is gyakorlatilag zokszó nélkül szolgálja ki az Egyesült Államokat.

Ahogy közeleg a kikelet, és az ember egyre inkább kezd a szabadba vágyódni, mintha észrevehetőbbé válna a tavaszra váró természetet elözönlő szemét.

Lesz előre hozott választás Romániában. Minden jel arra utal, hogy a PNL és a PSD egymást gyalázó előadása mímelt harc csupán, pankráció.

Közpénzből kórházat, iskolát építő vagy utcát korszerűsítő politikust ünnepelni annyit tesz, mintha dicsérnéd a pénzedet kiadó bankautomatát. A román nyelvű mém a napokban jött velem szembe az interneten a nyár eleji helyhatósági választásokra hajazó kampány előhírnökeként. 

Románia példásan kiáll az idegengyűlölet ellen, és a legmagasabb szinteken lép fel a kirekesztéssel és a hátrányos megkülönböztetéssel szemben – ez a kép alakulhat ki a külső szemlélőben, aki nem ismeri behatóan a romániai helyzetet.

Amikor Románia a mielőbbi európai integráció érdekében a kommunista rendszerben államosított javak ügyének megoldásáról döntött, a teljes visszaszolgáltatást választotta. Vélhetően azért, mert az állam szemszögéből ez tűnt a legkevesebb kiadást eredményező megoldásnak.

Már meg sem lepődik az ember, ha azt hallja, olvassa, hogy friss felmérések szerint a romániai fiatalok – a 16 és 34 év közöttiek, illetve az egyetemisták – közel fele azt tervezi, hogy külföldön akar érvényesülni.

Ha jóindulattal állunk a jelenlegi román belpolitikai helyzethez – márpedig mért is ne állnák így hozzá? –, akkor logikusnak tűnik Klaus Johannis államfő és a PNL igyekezete.

Megkapta hát Ludovic Orban miniszterelnök, amit szeretett volna: három hónapnyi kormányzás után a parlament bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta a kormányát.

Bizony megtörténik olykor, hogy az iskolában uralkodó emberközi viszonyok odáig fajulnak, hogy a diák bántalmazza a pedagógust, rákiabál, megfenyegeti, esetleg meg is lökdösi.