Rostás Szabolcs
2020. szeptember 01., 19:302020. szeptember 01., 19:30
Amilyen komikus végkifejletet öltött, épp annyira alkalmasnak bizonyult a romániai politikai viszonyok tisztázására a szociáldemokraták (PSD) bizalmatlansági indítványának kurta parlamenti pályafutása.
Az első és talán leglényegesebb következtetés az, hogy megdőlt Klaus Iohannis államfőnek és liberális pártkatonáinak a PSD „mérgező parlamenti többségéről” szóló, oly sokszor hangoztatott önmentegető elmélete. Üres frázis csupán, hiszen bebizonyosodott, hogy a szociáldemokraták körüli, úgynevezett ellenzéki csoportosulás konjunkturális többség csupán, amely egyik-másik párt pillanatnyi érdekeinek megfelelően áll össze. Például amikor a szavazathajhász intézkedéseket, a nyugdíj- és a gyerekpénzemelést lehet megszavazni a parlamentben, nem törődve a költségvetési fedezet hiányával, a kormányra hárítva a szükséges források előteremtésének felelősségét. Iohannisnak és „saját kormányának” tehát ezentúl kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt a „felelőtlen többséget” igyekszik okolni minden rosszért.
A ma még a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező PSD csupán árnyéka immár a 2016-os választást utcahosszal megnyerő alakulatnak, ezt is bebizonyította a kormánybuktatási kísérlet fiaskója. Az egykori elnöke bebörtönzése sokkjától felocsúdni ma is képtelen, keménykezű vezér híján széthúzás marcangolta, árulások jellemezte párt folyamatosan megy össze, mint mosás után a gyapjúpulóver. A bizalmatlansági indítvány bukása, az, hogy még a szükséges kvórumot sem volt képes biztosítani, szégyenteljes vereség az elnöknek frissen felkent Marcel Ciolacu számára, akinek az a kevés autoritása és tekintélye is szertefoszlott, ami volt neki. Egy újabb kezdeményezéssel való próbálkozással teljesen nevetségessé tenné magát az alakulat, amely képtelen lesz feltartóztatni embereinek a liberálisokhoz (PNL) vagy a kisebb baloldali alakulatokhoz való átpártolását. Ami most, a helyhatósági választások előtt, a parlamenti megmérettetést megelőzően három hónappal kikövezett utat jelent a politikai süllyesztő felé.
Ugyanakkor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a legújabb politikai fejlemények egyik tevékeny szereplője maga az RMDSZ, amely ha nem is állt ki nyíltan a Ludovic Orban vezette kormány mellett, viszont megakadályozta, hogy a bizalmatlansági indítvány célba érjen. Noha Kelemen Hunor elnök a parlament ülését megelőzően úgy nyilatkozott, hogy az alakulat törvényhozói jelen lesznek, de nem vesznek részt az indítvány szavazásán, a szövetség képviselői és szenátorai végül mégis távol maradtak. Mindez alapvetően hozzájárult a két ház együttes ülésének határozatképtelenségéhez, ami persze nem jelenti feltétlenül, hogy az RMDSZ-es honatyák részvétele esetén a kormánybuktatási kísérlet sikeres lett volna, ám ez esetben mindenképp másképp alakul az eljárás, a szavazás végkimenetele.
Egyáltalán nem lényegtelen, miért tartotta fontosnak az RMDSZ, hogy ha ilyen formában is, de a PNL mellé álljon a PSD-vel vívott politikai háborúban. Arról az alakulatról és kormányáról van ugyanis szó, amely a magát nem is olyan rég az elmúlt évtizedek legdurvább magyarellenes kirohanására ragadtató, Erdély kiárusításával riogató Klaus Iohannis teljes alárendeltségében működik. Nos, ez az államfő – akinek soha nem feledjük gúnyos, „ionopot chivanoc, peszede” performanszát – igazán megérdemelné a megleckéztetést, a kormány pedig a bukást. Bárki bármit mond, az Orban-kabinet menesztése nem taszította volna nagyobb káoszba az országot a jelenleginél, a decemberi parlamenti választásig pedig ügyvivő kormányként folytathatta volna tovább. Az az érv sem áll a lábán, miszerint a liberálisok számára ez muníciót jelentene, hogy áldozatnak tekintsék magukat, és mindenért a PSD-t tegyék felelőssé – gyakorlatilag ez folyik most is, hónapok óta.
Újabb jel árulkodik tehát arról, hogy az RMDSZ egy majdani jobboldali koalíció kialakítása irányába próbálja kitaposni az utat, mégpedig azzal a szándékkal, hogy „megszelídítse” a PNL-t, amely a magyarellenesség terén sok esetben nagy sikerrel felveszi a versenyt a PSD-vel. Ennek ismeretében nem lehetünk biztosak a próbálkozás sikerességében. Arról nem beszélve, hogy az összeboruláshoz elengedhetetlen lenne néhány bocsánatkérés...
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!