• Vélemény

Úgy tűnik, hogy az életünkre több mint három hónapja ránehezedő járványhelyzet egyik legmarkánsabb hozadéka az, amit egy közhellyel szokás leírni: az a biztos, hogy minden bizonytalan.

Értelmezési vita robbant ki a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nemzeti régiókért elindított európai polgári kezdeményezése, egészen pontosan a cél érdekében folytatott aláírásgyűjtés folytatása kapcsán.

Az, hogy a román legfőbb ügyészség Klaus Iohannis államfő április végi magyarellenes kirohanása kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy az ugyan gyűlöletbeszédnek minősül, de nem tekinthető uszításnak, ezért nem indítanak eljárást miatta, olyan, mintha azt mondták volna ki: valaki nem teljesen, csak egy kicsit veszítette el a szüzességét.

Erdélyi magyarok és Magyarországon élő erdélyi elszármazottak százezreinek okozott óriási örömöt Szijjártó Péter külügyminiszter kedd délutáni bejelentése, miszerint szerda hajnaltól karanténkötelezettség nélkül utazhatnak Magyarországra a román, valamint a magyar állampolgárok.

Ember legyen a talpán, aki bő három hónapnyi tömény káosz után bármiben is egészen bizonyos a járványt, valamint a betegség megfékezése céljából tett romániai hatósági intézkedéseket, a széltében-hosszában keringő, egymásnak ellentmondó vélekedéseket, bejelentéseket illetően.

Józan ésszel egyre nehezebben értelmezhető tartományba kezd átcsúszni a román politikum tevékenysége a koronavírus-járvány kezelése kapcsán. Néha ugyanis az az érzése az embernek, hogy sem az ellenzék, sem a kormány nem veszi kellően komolyan a helyzetet. 

A szerdai képviselőházi szavazás, amelyen a román honatyák elsöprő többsége elutasította, hogy március 15-e a romániai magyar közösség törvényben rögzített, hivatalos ünnepe legyen, ismét csak bebizonyította, hogy nincsenek csodák. 

Egy kép többet mond ezer szónál – így a bölcselet. Vannak viszont olyan történelmi pillanatok, amikor szavakra van szükség. Néhány jókor elmondott, világos államférfiúi mondat üzenetértéke túlmutat százoldalnyi stratégián.

Miközben az elmúlt hónapokban a közfigyelem elsősorban az életünk szinte minden területére dominánsan ható, a gazdasági, társadalmi, egészségügyi viszonyokat alapjaiban megváltoztató koronavírus-járványra és annak hozadékaira irányult, a korábban lényegesnek érzékelt problémák háttérbe szorultak.

Amint ellaposodott a járványgörbe Romániában, és az ország – legalábbis egy időre – fellélegezhet a koronavírus-pandémia okozta bénultságból, a többhónapos karantén után, a bukaresti politikai osztály képviselői skrupulusok nélkül nekiestek egymásnak. 

Klaus Iohannis államfő ne várjon köszönetet azért, mert alkotmányossági óvást emelt pénteken a trianoni békeszerződés évfordulóját román ünnepnappá nyilvánító törvény ellen.

Apai ágon a közeli Pocsajról és Hajdúszovátról származom. Anyai ágon részben a szintén nem annyira távoli Köröstarcsáról. Normális körülmények között alig több mint félóra alatt befutható lenne a táv Nagyváradról, ahova az említett településekről őseim beköltöztek a könnyebb boldogul&

„Magyar az, akinek fáj Trianon” – sokan Illyés Gyulának tulajdonítják a tömör meghatározást. Amúgy Karinthy Frigyes gondolata, eredeti formájában így szól: „Magyar az, akinek fáj Trianon – a többi csak állampolgár!” 

Másfél esztendővel a trianoni békediktátum aláírása előtt Koréh Endre, a Székely Had­osztály tábori lelkésze ezt írta 1918. december 24-én Kolozsvár román megszállásáról: „Gyászos nap mindörökre Kolozsvár életében. Ma vonultak be Erdély szívébe, kincses Kolozsvárra az oláhok.

Nem könnyű Amerikát megérteni Európából. A történelem folyamán jónéhányszor bebizonyosodott már, hogy a hollywoodi szaftos sztori és a valóság között hajszálnyi a különbség csupán, de olykor az átjárás is működik.

Bár az elhangzottak alapján Szijjártó Péter magyar és Bogdan Aurescu román külügyminiszter eheti bukaresti találkozóját nem csupán a koronavírus-járvány nyomán bevezetett óvintézkedések miatt jellemezte hűvös távolságtartás, kijelenthető: nagy szükség volt arra, hogy a két ország illetékesei végre köz

Mi az üzenete és a hozadéka a keddi, amúgy meglepetésszerű román–magyar külügyminiszteri találkozónak? Először is, a megbeszélés létrejötte már önmagában eredmény.