Ez lehet az oka, hogy a román környezetvédelmi miniszter civil-politikus egyvelegben próbálja ugyanazt a vonalat vinni, amit a felelősség nélküli „civilek” karolnak fel jól hangzó szólamok formájában.

Megbízatásának kezdetén Costel Alexe miniszter tavaly novemberben nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Romániában évente kitermelt mintegy 39 millió köbméter fa közel felét, azaz 20 millió köbmétert illegálisan vágják ki, magyarul ellopják. Szerinte ez a hatalmas nyersanyagmennyiség illegálisan jut ki a romániai erdőkből. A méregzöld civil szervezetek szája íze szerint kilenc hónappal ezelőtt elhangzó nyilatkozat hatalmas vitát kavart az erdőkitermelő és fafeldolgozó ágazatban, a légből kapott adatot ugyanis minden hozzáértő szakember cáfolta.

Persze, nehéz meghatározni, hogy egy ilyen politikai nyilatkozat milyen szándékból és kinek az érdekében született, az viszont bizonyossá vált, hogy az új miniszterrel nemcsak a korábbi vadgazdálkodási gondok válnak hatalmas görgeteggé, hanem az erdőgazdálkodást is padlóra küldi. Akik ettől tartottak, azoknak valóra váltak a rémálmai.

Egyre több erdőkitermelő magánvállalkozás és közbirtokosság számára az elmúlt egy év az utóbbi évtized legnehezebb periódusának számít. A hazai fakitermelés adminisztratív úton történő drasztikus csökkentése oda vezetett, hogy egyre több fafeldolgozó cég külföldről szerzi be a nyersanyagot, a fával tüzelő lakosságnak pedig egyre megfizethetetlenebb összegbe kerül a téli tüzelő beszerezése. Ez elsősorban nem a koronavírus-járvány okán alakult így, hanem a szakminisztérium abszurd döntései miatt.

Erdélyi szakemberek szerint a bukaresti szaktárcánál már nincs kivel beszélni, szót érteni: a civil szervezetek által feltüzelt alkalmazotti gárda a miniszterrel az élen az erdészekre, az erdőkitermelő vállalkozókra és a vadászegyesületekre úgy tekint, mint bűnözőkre, akik illegálisan akarják értékesíteni az ország zöld aranyát, illetve felelőtlenül levadásznák a vadállományt. Következésképpen hosszú hónapok óta nincs semmiféle párbeszéd a szakminisztérium, valamint az erdő- és vadgazdálkodással foglalkozó szakma között.

Az együttműködés és a közös kiútkeresés lehetőségét felváltották az ügyészségek és bíróságok. Nem véletlen, hogy az első perek és feljelentések éppen a Székelyföldről érkeztek, hiszen ebben a régióban van megkülönböztetett szerepe az erdő- és vadgazdálkodásnak, ennek akadályoztatása pedig rengeteg ember megélhetésébe kerül. Amíg csak a magyarok lázadoztak, a bukaresti igazságszolgáltatás emberei legyintettek rá, hiszen Romániában megszokott dolog, hogy magyar embernek ritkán lehet igaza.

Az elmúlt egy-két hétben azonban látványos fordulat történt, mert a romániai vadásztársaságok országos egyesületeinek keretében gyakorlatilag az ország egész területéről mintegy ötven szakember írta alá azt a közös bűnvádi feljelentést, amelyben a zetelaki vadásztársaság vezetőihez hasonlóan immár tömegesen követelik az ámokfutásba kezdett miniszter elszámoltatását. Mindenki tudja, hogy politikai úton ez lehetetlen, hiszen a parlamenti pártok többségének nem érdeke, hogy a választások előtt menessze az utóbbi évtized egyik leggyengébb kormányát, a szakemberek ezért szorgalmazzák az igazságszolgáltatás útján történő felelősségre vonást.

Kérdés, persze, hogy a romániai viszonyok között ez mennyire járható út. Az viszont jelzésértékű, hogy az erdészet és vadgazdálkodás területén dolgozó szakmai szervezeteknél betelt a pohár. Végre eljött az az idő, amikor a romániai szakemberek a sarkukra állnak, és minden legális eszközt felhasználnak a szakterületéhez nem értő politikusok visszahívása érdekében. Az elmúlt harminc év Romániájában ennek még nem alakult ki a gyakorlata, az viszont biztató, hogy egy-egy szakterület grémiuma végre összefog, és megálljt parancsol az egyre csapnivalóbb minőségű romániai politikai osztálynak.