Fotó: Bede Laura
A 150 éves kolozsvári vasút születésnapi ünnepségén a Magyar Államvasutak (MÁV) a járványhelyzetre hivatkozva nem képviseltette magát. Kérdés, jelenlétük ellensúlyozta volna azt, hogy az évforduló tiszteletére elhelyezett emléktábla sem nyelvében, sem tartalmában nem vesz tudomást azokról, akik a vonalat is, az állomást is felépítették.
2020. október 10., 21:512020. október 10., 21:51
Az ilyen otrombaság nem az első eset. 2014-ben, amikor emléket állítottak az állomásfőnököknek, a névsort „radírral írták”, az állítva, hogy az 1870–1945 közötti időszakról nincsenek adatok. De még mennyire vannak! A felzúdulás hatására megígérték a tábla kiegészítését. Közben a Krónika megpróbált hozzájutni a nevekhez, de a MÁV az archívumában fellelhető anyagokat szégyenletes módon csak pénzért adta volna ki.
Felháborodásomat az enyhíti, hogy két fiatal kereszténydemokrata a névsort még 2015-ben kiegészítette.
Felavatták hétfőn a kincses városi pályaudvar főépületén a Nagyvárad–Kolozsvár vasútvonal 150 évvel ezelőtti építésének emléket állító táblát. „1870 ősze meghatározó jelentőségű volt: közelebb hozta Kolozsvárhoz Budapestet és Bécset” – hangsúlyozták az ünnepségen.<
Hogy ez alapján elkészült-e az új, már a magyar neveket is felsoroló emléktábla, nem tudom. Fényképet erről nem találtam. A helyszínen is hiába keresték. De kell még rá egy újabb név. A névsorért nem kell levéltárba menni, elég az Arcanum adatbázisban kutakodni. Így derült ki, hogy egy időre Preyer Ágost úr is állomásfőnök volt Kolozsvárt. A Vasúti és Közlekedési Közlöny 1881. évi 12. évfolyamának április 6-án megjelent számában ő a m. kir. államvasutak kolozsvári állomásfőnökeként szerepelt, és határozott véleményt közölt az akkoriban zajló egyenruha-használatról. Preyer egyszerű egyenruha mellett érvelt, azt is javasolva, hogy az egyenruhát a vasutasok, mint a katonák, szolgálaton kívül is hordják.
Virányi István szakállt viselt, szívesen adakozott, például a Deák-szobor költségeihez is hozzájárult. Ismert állatvédő volt. Kugler Mihály Kugler Henriknek, a híres cukrásznak a testvére volt. (Nevéről József Attila ötforintos vágya juthat az eszünkbe.) Kugler Kolozsvárról elkerülve fantasztikus terveket kovácsolt, például Duna alatti alagutat, Gellért-hegyi siklót. Tervei kivitelezésére jogot is szerzett. Ha valaki meg akarta volna valamelyiket valósítani, fizetnie kellett volna.
Utóda az említett Preyer Ágost volt, akit 1882–1889 között Egedy Lajos követett. Egedy, amint a Magyar Polgár kolozsvári lap 1889. február 28-án megírta, egészségi okokból Abbáziába utazott. Helyére Hauda Nándor kocsárdi állomásfőnök került. Egedyre, gyógyulása után, a forgalmi szak főellenőri posztja várt.
1889 nyarán Baross Gábor és Wekerle Sándor a helyszínen akarták megismerni Erdély kulturális és gazdasági intézményeit. Körutat tettek tehát Erdélyben. De erről senki sem tudott, csak néhány beavatott és a vasutasok. Ezeknek szigorúan meg volt hagyva a titokban tartás. A kolozsvári állomásfőnök nem volt elég titoktartó, azt hitte szegény, hogy kedveskedik vele miniszterének, ha kis fogadtatást rendeztet számára, és megsúgta az érkezés idejét a város fejeinek. Szegény ember állásával fizetett érte, Baross elmozdította a főnökségtől, pedig érdemes, kitűnő hivatalnok volt. Mindezt 1911-ben írta meg Az Újság karácsonyi száma. Nem nevezték meg, hogy ki volt a pórul járt állomásfőnök, de – ha a történet igaz – nem lehetett más, mint Hauda.
Őt Krimsky Géza követte, akit a vasúti munka mellett íróként is számontartanak. A farkasok című háromfelvonásos népszínművét 1902-ben mutatta be a kolozsvári nemzeti színház, Buridán szamara c. vígjátékát jutalomban részesítette az EIT (Erdélyi Irodalmi Társaság), amelynek tagja is volt. 1931-ben halt meg, sírja a Házsongárdi temetőben van.
A kolozsvári állomásfőnökségben utóda Lósy Béla lett, aki 1892-ben még Csucsán volt állomásfőnök, majd 1893-tól egészen 1910-ig Kolozsvárott. Ferenc Józseftől egy melltűt kapott ajándékba. 1911-től Asztalos Sándor lett az állomásfőnök, 1941-ig az utolsó magyar ezen a poszton. A második bécsi döntés után, 1941-től 1944-ig Elekes András volt az állomás első embere.
Ezzel a sor végére értünk, de van még mondanivaló. Például a tévedések. Mátis Bálintot is említik, mint Kolozsvárra Elekessel együtt kinevezett állomásfőnököt. Mátis valóban a kolozsvári állomáson dolgozott, de mint ún. főintéző. A tiszti cím és névtár szerint az állomás harmadik embere. Lehetne még folytatni néhány érdekességgel, olyasmikkel, hogy néhányan kolozsvári állomásfőnökök leszármazottjaként mutatkoztak be Magyarországon, de az állomásfőnökök jelenleg ismert – és minden valószínűség szerint teljes – listáján a nevük nem szerepel. Van viszont egy figyelemre méltó történet. A Kolozsvárt megjelenő Ellenzék 1929. május 4-én beszámolt egy bírósági tárgyalásról. A város akkori állomásfőnökét, Vasile Sibianut tanúnak idézték. Idézek a tudósításból:
„A tanú nacionáléjának bemondása után dr. Dunca elnök felszólítja, hogy nyilatkozzon a megvesztegetésekről. Sibianu Vasile azonban semmiről nem tud semmit. Az egész ügyről csupán akkor értesült, midőn a panamát már felfedezték.
Giurgiu: Hogy lehet az, hogy ön mint állomásfőnök semmit sem tudott az egész dologról? Hiszen már az egész városban beszéltek róla.
Sibianu egy semmitmondó vállrándítással intézi el a kérdést.
Giurgiu: Tudomásom van arról, hogy egyes vasutasok egyszerre két fokozattal is előléptek. Hogyan magyarázza állomásfőnök úr ezt a tényt?
Sibianu: Ez valószínűleg a CFR-nél bevezetett romanizálás következménye, amelynek értelmében az előléptetésnél a román nemzetiségű CFR-alkalmazottakat feltétlenül előnyben részesítik.
Tiplea ügyész ismét közbevág, és tiltakozik a tanúnak ide nem tartozó kérdésekkel való zavarása ellen.
– Ne tessék mellékvágányra menni, védő úr!
Dr. Giurgiu: Én megmaradok a mellékvágányon, az ügyész úrnak átengedem а fővágányt, mert ebben a perben a mellékvágány a fontosabb.”
Ennyit az 1918. december elsején ígért teljes egyenlőségről. Ezek után nézzük Kolozsvár állomásfőnökeinek ismertté vált névsorát:
1870–1877 Virányi István
1878–1881 Kugler Mihály
1881 Preyer Ágost
1882–1889 Egedy Lajos
1889–1890 Hauda Nándor
1890–1892 Krimszky Géza
1893–1910 Lósy Béla
1911–1918 Asztalos Sándor.
…
1929–1933 Vasile Sibianu (a kezdő és záródátum bizonytalan)
…
1941–1944 Elekes András
Surján László
A Kolozsvárt született szerző orvos, politikus, volt népjóléti miniszter, országgyűlési, valamint EP-képviselő, a KDNP egykori elnöke
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!