Ilyen-olyan módosítások, részmegoldások születtek ugyan, mindenik tárcavezető megpróbált nyilatkozatok szintjén újratervezni, aztán jött az utódja, és újratervezte az újratervezést. Summa summarum: nem lett lényegesen könnyebb az iskolatáska, nem lett gyermekközpontúbb, korszerűbb a tananyag. És arra sem lett alkalmasabb, hogy az online oktatás módszereivel lehessen érdemben megközelíteni.

Persze ki gondolt volna arra az elmúlt évtizedekben, hogy pandémia fogja sújtani a világot? Viszont: ha nem lett volna járvány, ha nem köszöntött volna be a kényszerű online oktatás korszaka, a hazai tananyag akkor is régóta elavult, túlterhelt, nem versenyképes… És ezen járványtól függetlenül is régen változtatni kellett volna.

Most pedig, amikor immár hét hónapja szokjuk a mindenki számára kényelmetlen, kellemetlen és az iskolások, pedagógusok, tanintézetek számára is szükségszerű korlátozásokkal járó járványhelyzetet, azt mondja a tanügyminiszter, hogy ha tovább súlyosbodik a helyzet, és teljes mértékben át kell állni online oktatásra, akkor „változtatnak a tananyagon”. Jó reggelt kívánunk, épp „idejében” változtatnak, és épp „megfelelő” időben, ráadásul tanév közben…

Beszédesen jellemzi a hazai viszonyokat, hogy mi mindig menet közben, kapkodva módosítunk. Legyen az a világjárvány okozta rendkívüli, immár több mint fél éve tartó, előzmény nélküli szituáció, vagy csak „simán” az 1990 óta eltelt nem röpke időszak – amikor a tanügyet enyhén szólva is gyakori módosításokkal és következetlenséggel kezelték az illetékesek – , a lényeg ugyanaz: sebtében, átgondolatlanul történnek az oktatást érintő döntések. Nem számíthatunk most sem másra, sőt: még kiszámíthatatlanabb történésekre, egyik napról a másikra előirányzott, váratlan módosításokra. Ráadásul a valósággal sokszor nehezen összeegyeztethetőek a járványhelyzet szülte követelmények, amelyekhez, úgy tűnik, Románia csak kínnal-keservvel, nehézkesen képes alkalmazkodni. Jó példa erre, hogy hosszú hónapok alatt sem valósult meg, hogy az iskolások közül mindenki rendelkezzen az online oktatáshoz szükséges elemi feltételekkel. Ahogyan azt maga Klaus Iohannis nyilatkozta a minap: „remények szerint” ennek a tanévnek a végéig minden diáknak lesz táblagépe. És addig?

Vagy a másik példa: egyre valószínűbbnek tűnik, hogy távoktatásba kényszerülnek a legtöbben, viszont az egyelőre nem világos, miként alakulnak a gyerekfelügyeleti szabadság lehetőségei, a szülők milyen törvény adta lehetőségek mentén tudják megoldani, hogy otthon maradjanak, ha nincs kire hagyniuk kisebb gyerekeiket napközben.

És ezenkívül számos kérdőjel övezi mindazt, ami a diákok, szülők, iskolák, valamint az otthoni, képernyő előtti tanulás viszonylatában gomolyog. Úgy tűnik, ahhoz kell hozzáedzenünk magunkat, hogy a járvány okozta bizonytalanság és az országunkra jellemző kapkodás továbbra is megsokszorozódva tükröződik az oktatásban.