Balogh Levente
2020. október 23., 16:222020. október 23., 16:22
2020. október 23., 16:242020. október 23., 16:24
Meg kell hagyni, egy ideig tényleg sikerült azt a látszatot kelteni, hogy a tavaly ellenzékbe szorult, de parlamenti vezető szerepét megtartó Szociáldemokrata Párt (PSD) valóban a megújulás útjára lépett az alakulat új elnöke, Marcel Ciolacu irányítása alatt, és szakít minden olyan arccal, aki a tavaly május óta börtönbüntetését töltő expártelnök, Liviu Dragnea rossz emlékű regnálása idején az első vonalban volt.
Aztán mindezt bizonyos mértékig keresztülhúzta azzal, hogy az éjszaka elfogadott amnesztiarendelet és a vitatott igazságügyi módosítások atyjának számító volt igazságügy-minisztert, Florin Iordachét jelölte, majd választatta meg a törvénytervezetek előzetes kontrolljával megbízott törvényhozási tanács élére.
Addig ugyanis rendben van a dolog, hogy Iordachét vitatott tevékenysége miatt nemhogy hátrább sorolták a parlamenti listán, de egyenesen föl sem került. Az viszont már tényleg a cinizmus kimaxolása, hogy egy olyan testület élére „buktatják” – ráadásul elméletileg élete végéig, vagy ameddig a pozícióban akar maradni –, amelynek a feladata a parlamentbe benyújtott törvénytervezetek előzetes kontrollja. Persze mondhatjuk, hogy tulajdonképpen egy sóhivatalról van szó, de azért mégis: ha Ciolacu tényleg azt akarja, hogy hitelesnek tűnjön az igyekezet, miszerint minden tekintetben szakítani akar a Dragnea-korszakkal, illetve az azt jelképező arcokkal, akkor Iordachét legfeljebb valami huszadrangú tisztségbe „katapultálták” volna be.
Ez a mostani lépés ugyanis Dragnea húzását idézi, amellyel a hírhedt 13-as rendelet miatt az igazságügyi miniszteri tisztséget elbukó Iordachét annak az újonnan életre hívott parlamenti különbizottságnak a vezetésével bízta meg, amelynek a feladata az igazságügyi törvények részben az expártelnök számára kedvező módosításainak kidolgozása volt. Persze elhisszük, hogy Iordache sokakról sok mindent tud a párton belül – Ciolacuval az élen –, és az érintettek nem örülnének, ha nyilvánosságra hozná őket, de ez azért mégiscsak sok.
Igaz, az RMDSZ is következetes volt, hiszen anno lelkesen együttműködött Iordachével az igazságügyi törvények módosításainak kidolgozásában, így aztán most a törvényhozási tanács élére való megválasztását is támogatta – a hivatalos magyarázat szerint szakmai alapon, bármit is jelentsen ez. A jelek szerint a szövetség nem tart attól, hogy „ráég” ez a gesztus, és továbbra is a PSD hű csatlósaként könyvelik el. Igaz, a hivatalosan az RMDSZ-hez hasonlóan a jobbközép oldalt erősítő PNL-nek és USR-nek most nincs ideje a magyar szervezet pocskondiázására, ugyanis éppen egymás buzgó gyalázásával és mószerolásával vannak elfoglalva.
Nem hisszük, hogy Ciolacunak ez lett volna a hátsó szándéka Iordache jelölésével, de a kisebbségben kormányzó liberálisok és a leendő koalíciós partnerüknek már rég bejelentkező, messiáskomplexussal megvert országmentők olyan önfeledt lelkesedéssel estek egymásnak, azzal vádolva a másikat, hogy az ő szavazatai segítették Iordachét az új tisztségbe, hogy Ciolacunak jóformán más dolga sincs, mint hátradőlve egy kávét kérni.
Persze egyértelmű, hogy az elvileg december 6-án megtartandó parlamenti választásig a PNL és az USR egymás riválisai is, hiszen részben ugyanazon szavazótábor voksaira hajtanak, de a mostani adok-kapok azt a képzetet kelti a külső szemlélőben, hogy egymást valójában sokkal veszélyesebb ellenfélnek tekintik, mint a retorika szintjén eddig állandóan szapult szociáldemokratákat. Ami akár azzal az eredménnyel is járhat, hogy a PSD-vel nem szimpatizáló, de egyik jobbközép párt törzsszavazói gárdájához sem tartozó választópolgárok azzal büntetik őket, hogy nem szavaznak egyikükre sem.
Ciolacu amúgy is elégedett lehet, hiszen az önkormányzati választáson nemhogy nem igazolódott be a közvélemény-kutatók által jelzett katasztrofális vereség a liberálisokkal szemben, de összességében csupán alig néhány százalékkal szorultak a második helyre. Ráadásul a régi, kompromittálódott arcok – Viorica Dăncilă, Carmen Dan, Marian Oprișan, Şerban Nicolae – módszeres lecserélése olyan nevekre, mint a járványügyi kommunikációban az egyik leghitelesebbnek számító Alexandru Rafila, magában hordozza az esélyt arra, hogy a parlamenti választáson is tisztes eredményt ér el a párt, és ha nem is lesz esélye kormányozni, erős ellenzéki pozícióra készülhet. Ezt azonban meghiúsíthatja Iordache állami szinekúrába való beejtőernyőzése és az amiatti jogos felháborodás. Igaz, a választások utáni új parlamenti többség akár le is válthatja majd.
És az is benne van a pakliban, hogy új pozíciójában jóval kevesebb kárt tud majd okozni, mint eddig. Ami tényleg nem elhanyagolható szempont.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
szóljon hozzá!