• Vélemény

Veszélyes az érv, amellyel tegnap Szlovákia elnöke aláírta a módosított szlovák állampolgársági törvényt. Ugyanis az indoklás, miszerint Pozsony nemzetbiztonsági megfontolásból fosztja majd meg szlovák honpolgárságuktól a magyar állampolgárságot is felvevő nemzettársainkat, magában hordozza a Beneš-dekrétumok alapeszméjét: a nemzetiségi hovatartozás szerinti büntetést.

Osztálytalálkozón voltam a hét végén, és nem tudom, másoknál ez hogyan szokott történni, de nálunk valahogy úgy van, hogy mindig épp onnan folytatjuk, ahol utóbb abbahagytuk. Mintha el sem telt volna tíz, illetve utóbb öt év.

Senki által el nem vitatható joga a közalkalmazottaknak, hogy sztrájkoljanak béreik érdekében – más kérdés, mennyi értelme van a munkabeszüntetésnek, hiszen egyértelmű: az államkassza üres. Arra sem árt odafigyelni, hogy a tiltakozás ne okozzon még nagyobb kárt.

Annak idején, amikor a magyarországi sajtó a kormány megszorító intézkedéseitől volt hangos, nálunk mindenki széles mosollyal könyvelte el, itt minden a legnagyobb rendben van. Ma, mikor ide is elért az Unió farszele, mindenki a másikat szidja. Persze az örök törvény most sem hazudtolja meg önmagát: mindig a másik a hülye. Meg kell szorítani, és akinek szorítják, az visít, mint a malac. Ennek ez a rendje.

Aki kötött már valaha valamilyen szerződést egy céggel, egy intézménnyel, alighanem feltette magának a kérdést, mi szükség van a megállapodásban a vis maior című fejezetre. Esetleg bosszankodott is miatta, és nyomdafesték-pazarlásnak érezte, hogy az irat hosszasan taglalja, miként kell eljárni az előre nem látható kényszerítő körülmények esetén. Fölöslegesnek tűnhetett a fejezet, hiszen nem érzékelhető, hogy háború állna küszöbön, mely felülírja...

Ezt is megértük: katasztrofális gazdasági válság ide, a krízis kezelésében tanácstalan kormány oda, ott tartunk, hogy még Franciaországból is ide jönnek a koldusok „vendégmunkát” vállalni. Történt ugyanis, hogy az elmúlt héten a kolozsvári rendőrök a kincses város utcáin igazoltatott hajléktalanok között egy 31 éves francia nőt is találtak, aki román élettársával együtt Lyonból érkezett Erdélybe, és főállásban kéregetésből tartotta fenn magát.

Mintegy tíz perc. Ennyibe telt, amíg az Országgyűlés megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, amellyel egy kilencvenéves traumát kísérelt meg a határok módosítsa nélkül, legalább részben orvosolni. A lépés szimbolikus, senki ellen nem irányul, viszont növelheti a határon túli nemzetrészek önbizalmát, és az esélyt az asszimiláció lelassítására.

Te, s akkor most ki kell költözzünk? – Dehogy kell, ne beszélj baromságokat, nekünk is lesz magyar buletinünk s kész! – S azt kell vinni, ha mész át a határon? Útlevél nem kell? – Eddig se kellett, te lökött! – S akkor mit csinálunk a magyar igazolvánnyal? – Semmit, hajítsd ki! – A címert megtarthatom? – Azt csinálsz, amit akarsz, nem érdekel.

-Hogyan viszonyuljunk a kommunizmushoz, a megdöntött rendszer kiszolgálóihoz, haszonélvezőihez? Miközben a parlament az elmúlt napokban lusztrációs törvénnyel válaszolt a kérdésre, Ion Iliescu egykori államfő valósággal kifakadt a jogszabály ellen, amelyet anakronisztikusnak, antidemokratikusnak tart.

Akik ismernek, tudják rólam, hogy a műszaki ügyek terén egyáltalán nem vagyok „észlény”. Például, amikor autót vezetni tanultam, amellett, hogy folyamatosan jobbra jeleztem és balra tértem, a hármasfordulást mindaddig nem tudtam megtanulni, míg egy napon jó apám el nem magyarázta a négyütemű motor számomra máig bonyolult összefüggéseit.

A csíksomlyói búcsúval kapcsolatban sokan már évekkel ezelőtt megfogalmazták abbéli aggályaikat, miszerint óhatatlanul fennáll a veszélye, hogy a mai globalizált, szekularizált világban elértéktelenedhet az erdélyi magyarok legnagyobb egyházi eseménye.

A kisvárosi provincialitás diszkrét bája címmel számtalan esettanulmánynyal dokumentált doktori értekezés írható. Mindenki szervez mindent, nem számít, ha nem ért hozzá, fő a lelkesedés. Sőt minél inkább nem ért hozzá, annál nagyobb erőbedobással lelkesedik a szervezéskor. Nyugdíjas mérnökök verselnek, és a krétakör közepéből irányítják a helyi kulturális életet. Olyan festők állítanak ki, 2-3 éves festészeti múlttal, termeket megtöltő...

Egyelőre úgy tűnik, kevés siker koronázza Robert Fico szlovák kormányfő azon igyekezetét, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztésére vonatkozó jogszabály miatti nézeteltérést tágabb nemzetközi dimenzióba emelje. Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke átlátta, hogy a pozsonyi kormány hisztériakeltése csupán a szlovákiai választási kampány része, ezért: csak a választások után szervezne egy, a nézeteltérések tisztázását célzó tárgyalást....

Ha minden igaz, azoknak, akiknek a jövőben dolga akad az egészségüggyel, a fehér mellett még egy egyenruhaszínt meg kell szokniuk: a kéket. Hatályba lépett ugyanis az a kormányrendelet, amelynek értelmében a megbetegedett, és ezért táppénzre kiírt munkavállalókat a továbbiakban az egészségbiztosítási pénztárnak jogában áll otthonukban ellenőrizni, az ellenőrzésben pedig rendőr is részt vehet, bizonyára azért, hogy elejét vegye az ellenőr esetleges...

Ember legyen a talpán, aki képes eligazodni a román politikai élet szereplőinek a magyarok iránti viszonyulásában. Tanulmányt lehetne írni az ellenzéki honatyáknak az oktatási törvény tegnapi képviselőházi vitáján tanúsított magatartásáról, arról a nemzetféltő köntösbe bújtatott kisebbségellenes kirohanásról, amelynek során a magyar diákoktól féltették a román történelem nagyjainak nimbuszát.

AC/DC afterpartyt szerveztek hétfőn, a népszerű együttes bukaresti koncertjének másnapján több megyében is. A belépőt korosztálytól függően szabták meg, félárat fizethettek a nyugdíjasok, illetve iskolások, a későn érkezők ülőhely nélkül maradtak, ezért ők is kedvezményben részesültek.

Logikailag nehéz fogást találni a kormány álláspontján, amely szerint üres államkasszából, amelyet saját erőből jelenleg az ország nem is képes feltölteni, nem lehet tovább fenntartani az eddigi költekezések szintjét. Csakhogy az államkassza nem önmagától ürült ki, ehhez hozzájárultak az eddigi Boc-kormányok is.

A májusi eső aranyat ér – tartják a régi öregek. Arra viszont már nincsen bölcs tanácsuk, mit kezdjen az ember az egy hónapig tartó esővel. Áll a víz a kertben, a pincében halakat tartunk, vetni pedig csak bukfenceket lehet, mert a lágy talajon elsüllyednek a munkagépek. Ám ez az idő kedvez a gombáknak.