Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát – hangzik a Heaven Street Seven együttes egyik slágerének refrénje. És valóban: a dél-afrikai világbajnokságon nagyon kifogta dél-amerikai ellenfelét az összes európai, afrikai és ázsiai nagy- és kiscsapat.
2010. június 22., 11:502010. június 22., 11:50
Miközben ugyanis Európa hagyományos futballnemzetei egy szerény, egygólos győzelemért vagy a döntetlenért is úgy küzdenek, mint az egyszeri proli a leárazott LCD-tévéért a pláza elektronikaicikk-osztályán, Latin-Amerika száguld, mint annó Simón Bolivár a spanyol gyarmattartók ellen.
Még a papírforma-eredményeket is csak Dél-Amerika tudta szállítani (az Európa becsületét védő hollandokon és portugálokon kívül): Argentína a vébé hangulatába még nem belerázódva, csupán egy góllal verte meg Nigériát, de aztán Dél-Koreának már emlékezetes meccsen mutatta meg, milyen a gaucho virtus. Brazília pedig meglehetősen szokatlan stílusban, inkább a védelemre bízva a meccs terheinek oroszlánrészét, de aztán a támadósor villanásai révén biztosította be a sima győzelmet Észak-Korea és Elefántcsontpart ellen.
De ha már a nagyok hozták, amit kellett, akkor a második vonal sem szégyenkezhet: Paraguay a címvédő olaszokkal játszott az utóbbiak számára megalázó döntetlent, a szintén latin-amerikai mexikóiak pedig a legutóbbi vébéezüstérmes franciákat gondolkodtatták el azon, hogy a labdarúgó-pályafutás helyett lassan talán célszerűbb lenne megfontolni, hogy átnyergeljenek a kevesebb nemzetközi figyelmet hozó, de annál több sikerrel kecsegtető csigagyűjtő-kisiparosi szakmába. Uruguay és Chile meg csöndben, a nagyok árnyékában szintén hozta a kötelezőt.
És akkor az obligát kérdés: miért van az, hogy Európa eddig csupán annyira bírt kemény lenni, hogy a harmatos liliomszál hozzá képest maga a dühöngő bika? A válasz: fogalmunk sincs. Nem vagyunk a labdarúgás hivatásos „megmondóemberei”, csak egyszerű szurkolók, akik azt látják, hogy az öreg kontinens eddigi nagyágyúi sorozatosan sülnek be, miközben az óceánon túliak menetelnek. Hogy ennek az az oka, hogy az európai válogatottak állománya kiöregedőben van, vagy csak egyszerűen unják a hajtást, és eszük ágában sincs a holtidényben holmi nemzeti vagy kontinentális büszkeség érdekében agyon rúgatni magukat, amikor egy-két hónapon belül kezdődnek a topbajnokságok, ahol anyagilag is megéri játszani, fogalmunk sincs. Csak annyit tudunk: egyre jobban szeretjük az őszinte dél-amerikai focit, amely még akkor is hajtósabb és látványosabb, ha a védekezésre és a kontrákra épít.
Éppen ezért ígérkezik emlékezetesnek a négy év múlva Brazíliában megrendezendő világbajnokság. Nem mintha ott jobb lenne a szervezés vagy a közbiztonság, mint Dél-Afrikában, hanem azért, mert ott az emberek imádják, értékelik és kikövetelik a jó focit. No és nem utolsósorban azért is, mert ott a FIFA által olyannyira óvott nemzeti hagyományt nem a pocakosodó sowetói buszsofőrök artikulátlan vuvuzelakoncertje jelenti, hanem a lenge öltözetű, párductestű lányok vad szambatánca.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok