2010. június 21., 10:282010. június 21., 10:28
A felvidéki magyarok azt szeretnék a leginkább, hogy végre hagyják békén őket. Ezért inkább fejest ugrottak a sötétbe, és egy olyan pártra szavaztak, amely abban az illúzióban ringatta őket, hogy nála alkalmasabb senki sem lehet a nemzetiségek közötti párbeszédre, hiszen „kétnyelvű”, szlovák vezetőkkel és tagokkal is rendelkező pártról van szó.
A rá adott voks azonban nem valami progresszív, a baloldali liberális szubkultúra által misztifikált „eruropéer nemzetekfölöttiség” kifejeződése. Inkább arra a gesztusra emlékeztet, amikor a kisebbségi szülő annak érdekében, hogy ne kelljen konfliktusokat felvállalnia, és jobban érvényesüljön, inkább a többség nyelvén oktató iskolába íratja gyerekét. Persze a Hídban politizáló szlovák politikusok magyarok iránti szimpátiáját dőreség lenne megkérdőjelezni. Rudolf Chmel és társai toleranciája azonban vélhetően ugyanúgy a partvonalon tartja majd őket a többségi nemzet körében, mint az erdélyi megfelelőjüknek tekinthető Smaranda Enachét. Ne feledjük: a szlovákok többsége – több mint 40 százaléka – a véresszájú nacionalizmusra, Fico, Slota és Meciar pártjaira szavazott, csak a gondviselésnek köszönhető, hogy utóbbi végül kibukott a parlamentből. Ám a jobbközép pártok is gyanakodva tekintenek a magyarokra, a Híddal csak a szükségből lépnek koalícióra.
Persze a helyzetért az MKP vezetése is felelős, de a pártszakadást nem ők kezdeményezték, hanem Bugár Béla. Aki továbbra is jegeli az autonómia ügyét, és a kettős állampolgárság kérdésében is az ellendrukkerek oldalára állt. Mindez nem változtat azon, hogy jelenleg ő a felvidéki magyarság legnagyobb legitimitással rendelkező politikai képviselője. Csak azt sem szabad elfelejteni, hogy az új, „européer” párt megalakításával – ami miatt az MKP kiesett a parlamentből – a felvidéki magyarság közel fele parlamenti képviselet nélkül maradt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok