• Vélemény

Olyasmi történt az egykori Szoboszlay-kirakatper tárgyában, mint amilyen csodát látott valóra válni a világ, amikor 1969. július 20-án Neil Amstrong személyében holdra lépett az első ember. A kolozsvári táblabíróság minapi ítéletéig ugyanis elérhetetlennek tűnt, hogy – a kommunista diktatúra megszűnése óta eltelt két évtized dacára – a romániai igazságszolgáltatás bármely szintjén kimondassék: a politikai kirakatperek során meghurcolt, elítélt,...

Minap olvastam valahol, hogy hiába csatlakoztunk az Európai Unióhoz, továbbra is balkáni állam maradunk. S ezt – jelzem – nem a földrajzi fekvésre értették, hanem úgy általában a viselkedési normákra, társadalmi folyamatokra, emberek közötti kapcsolatokra, a tulajdonhoz való viszonyulásra, szokásokra stb.

Hogyan lehet 2,4 milliárd euróval csökkenteni az idei költségvetési deficitet? Hogyan lehet elérni, hogy akkora összeggel csökkenjen az államháztartás bevételei és kiadásai közötti különbség, amekkorára az észak-erdélyi autópálya megépítési költségeit becsülték?

Szégyellje magát, aki a valutaalap, a Boc-kormány, megszorító intézkedések és ezekhez hasonló káromkodásokra gondol. Én ugyanis a stresszfaktor minimalizálásával óvom egészségemet, így tehát a struccpolitika következetes élharcosa vagyok. És bár otthon csak rajzfilm és hírcsatorna megy a tévében, nagy művésze lettem az amúgy is értelmetlen beszéd blablablába való konvertálásának.

Szlovákiában választási kampány van. Robert Fico szlovák miniszterelnök kettősállampolgárság-ellenes kirohanásának magyarázatakor ezt a tényt figyelembe kell venni. Csakhogy nem mentő, hanem súlyosbító körülményként: Fico kormányfőként ugyanis az ellentétek csillapítása helyett maga teszi hivatalos kampánytémává a magyarellenességet. Amúgy nincs ezzel egyedül, hiszen a két másik, fasisztoid kormánypárt is magyarellenes üzenetekkel kampányol.

Ezt is megértük: nincs elég székely a Székelyföldön. Ráadásul mindezt – igaz, egyelőre nem jogerősen – bírósági ítélet is megerősíti, hiszen a Hargita megyei törvényszék helyt adott a prefektúra óvásának, amelyben megtámadta a csíkszeredai önkormányzat rovásírásos helységnévtáblák kihelyezésére vonatkozó határozatát.

Tévedés volna azt hinni, hogy Románia mai gazdasági helyzetéért, ezen belül az állami költségvetés hatalmas hiányáért csak a Boc-kormányt terheli a felelősség. Mint ahogyan tévedés volna azt mondani, hogy a mai bajok csak az 1989 decembere előtti, bukott, politikailag és gazdaságilag egyaránt értelmetlen és működésképtelen kommunista rendszerben gyökereznek.

Egyszer már elképzeltem, milyen lenne, ha a parlamentet képviselők meg szenátorok helyett a pártok logójában használt motívumok töltenék meg. Mivel a fővárosba nem járok, ezért inkább a hazai városi és megyei önkormányzat ovális asztalait festegettem színesre gondolatban.

Nagyon nehéz – vagy roppant könnyű, ahogy tetszik – ebben az időszakban okosnak lenni, és megmondani, milyen megoldást válasszon a kormány az államcsőd elkerülésére, a közkiadások lefaragására: a már beharangozott bércsökkentést ültesse gyakorlatba, vagy nyúljon az adóemelés kínálta lehetőséghez.

Van, amikor kizárólag azért teszünk dolgokat, hogy legyen egy különleges alkalmunk, amit évek múltán is büszkén mesélhetünk. S ha a cél érdekében kollektíven lépünk fel, akkor az élményből akár egy életérzés is kialakulhat. Nem kell ehhez hegyeket rengetni, elég történetesen egy csapat a diáknapokon, melynek elsődleges célja felforgatni a hétköznapokat.

Ami nincs, azt nem lehet megspórolni – válaszolhatnánk a Traian Băsescu államfő és Emil Boc kormányfő által bejelentett megszorító intézkedésekre, hiszen ők maguk is beismerték végre: azért kell csökkenteni a közalkalmazotti béreket, nyugdíjakat, mivel egyszerűen nincs pénz ezek kifizetésére. S bár tegnapig mindenki mélyen hallgatott róla, borítékolható volt, hogy ha az áfa és az egységes adókulcs nem is nő, valamilyen mértékben a magánszférára,...

Hallottak róla, hogy idéntől Romániában is hivatalosan az apák napjának kiáltották ki május második vasárnapját? Az biza! S távol álljon tőlem, hogy elvitatni kívánnám a férfiak jogait – pláné nem azokét a bátrakét, akik gyereket is vállalnak –, de megvallom őszintén, amikor olvastam a híradást, harsány nevetésben törtem ki.

Talán emlékeznek még arra a Ceausescu korabeli viccre, hogy: “Mi az értelem mértékegysége? A cián. És annak az ezredrésze? A millicián.” Nos, úgy tűnik, a viccbeli rendőri mérce érvényes azoknak az értelmi szintje is, akik a magyar veszély rémképét próbálták meglebegtetni a ciántechnológia alkalmazását betiltó európai parlamenti határozat kapcsán.

Embernyúzók, profitéhes kapitalista hűbérurak! – kiabálták két napig az egyik partiumi gyár munkásai, közben pedig nem voltak hajlandók belépni az objektum kapuján, mert az már munkafelvételnek minősült volna. Munkaidejük alatt szalonnát sütögettek az üzemmel szembeni árokparton, kártyáztak a bokrok alatt, és rábízták magukat a szakszervezeti képviselőkre.

Megtörténhet, hogy hatalmas öngólt lő a bihari RMDSZ, amikor a szervezet vezetőinek felületessége miatt kirobbant utcanévbotrányban ahelyett, hogy a felelősök szankcionálására koncentrálna, frontális támadást indít mindazok ellen, akik szóvá teszik a baklövést.

Úgy hiányzik Romániának egy újabb kormánybuktatás utáni kormányválság a jelenlegi gazdasági helyzetben, mint halnak a kerékpár. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a kormány tárgyalásai nyomán – immár a nyilvánosság elől eltüntetett miniszterelnök helyett Traian Băsescu államfő által is megerősített tényként – kiderült: az államkassza olyan rettenetes helyzetben van, hogy az állami kiadások drasztikus lefaragása nélkül reménytelennek tűnik az...

Na, ezt is megúsztuk. A szlovák parlament elutasította az egyik fasiszta kormánypárt által javasolt hazafiassági törvényt, amelynek értelmében például az iskolákban ki kellett volna helyezni a nemzeti zászlót, a himnusz szövegét, valamint az alkotmány bevezető sorait.

A verespataki bányaberuházás teleregényhez hasonlítható történetét a kezdetektől követő nagyközönség többnyire azt szűrheti le az Európai Parlament tegnapi, a ciántechnológia betiltását ajánló határozatából, hogy a környezetet, az európai értékeket védelmezők közössége diadalt aratott a természet kizsákmányolásától sem visszariadó, nyereségvágyó gazdasági lobbi fölött. És bizony nem jár messze az igazságtól.