2010. június 18., 10:172010. június 18., 10:17
Mármint olyan körülmények között, hogy az ország két évtizede úgy döntött, nem kér tovább abból rendszerből, amely a nemzetet egy beteg ideológia nevében mesterségesen osztályokra osztja, majd ezen osztályok közül azokat, amelyek nem tetszenek neki, kiirtja, vagyonukat pedig a „társadalmi igazságosság” jegyében egyszerűen ellopja, a javak egy részét elherdálja, a többi részébe pedig beleülnek a vezetők, akik számára az ideológia előrébb való, mint a józan ész, ezért sikeresen romba döntik az országot. A gond csak az, a rendszerváltás után a rendszer irányítóinak idősebb generációja visszavonult ugyan, de gondtalanul élvezhette nyugdíját és a lopott vagyont, fiatalabb generációja pedig nyugodtan politizálhatott tovább a kommunizmusnál valamiért szalonképesebbnek tekintett szociáldemokrácia lelkes hirdetőjeként. Mindez arról jutott eszembe, hogy kiderült: Biszku Béla, Kádár János egykori belügyminisztere, aki személyesen felelős az 1956 utáni kivégzésekért, ma is gondtalanul él rózsadombi villájában, és még ő hivatkozik személyiségi jogaira, amikor valakik dokumentumfilmben akarják a világ elé tárni az általa elkövetett bűnöket. A legszebb az, hogy a volt kommunista tábor mindegyik országának megvannak a maga biszkui, akik büntetlenül élvezhetik dicstelen pályafutásuk gyümölcseit, mivel a rendszerváltást követően az új hatalom nem úgy járt el velük szemben, ahogy 1945 után ők jártak el az előző, legitim rendszer képviselőivel, akiket vagy kiirtottak, vagy elüldöztek. Most persze nem azt szeretném, hogy ugyanúgy bánjanak velük, mint azon idős emberekkel, akiket a kíméletlen bosszúvágy jegyében még hatvanöt év után is levadásznak. Elég, ha mindegyiket felkutatják, és – például dokumentumfilmekben – a nyilvánosság elé tárják, amit elkövetett. Hogy végre mindenkiben tudatosuljon: a kettős mérce gyakorlatát el kell felejteni. A kommunizmust nem lehet semmivel sem elfogadhatóbb rendszernek tekinteni a nácizmusnál csak azért, mert egyes mai „mértékadó körök” fiatal korában, ’68-ban trendi volt marxistának vagy maoistának lenni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok