2010. június 14., 08:122010. június 14., 08:12
Jó hír az is, hogy kiszorult a pozsonyi törvényhozásból a Fico magyarellenes ámokfutásához koalíciós partnerként asszisztáló Vladimír Mečiar, míg a szintén Fico-partner Ján Slota fasisztoid Szlovák Nemzeti Pártja épphogy átlépte az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Ha a törvényhozásban enyhe többségre szert tett négy jobbközép szlovákiai pártnak valóban sikerül koalíciót kötnie, és megbuktatnia Fico hatalmát, akkor az egyaránt véget vethet az eddigi rémálomszerű szlovák–magyar viszonynak, és új fejezetet nyithat a felvidéki magyarok önazonosságáért vívott harcában is.
Az államközi kapcsolatok alakulása tekintetében nem mellékes, hogy – akárcsak Bukarest viszonylatában – a frissen hatalomra került Fidesznek az Európai Néppárthoz tartozó alakulatokkal kell tárgyalóasztalhoz ülnie Pozsonyban is. Óriási meglepetésnek számít az 1998-ban három magyar alakulat egyesüléséből létrejött Magyar Koalíció Pártjának kihullása a parlamentből. Csáky Pálék kudarca azt jelzi, hogy a felvidéki magyarok elfordultak az MKP-tól, és inkább hajlandók rábízni a parlamenti képviselet terhét egy olyan „vegyes alakulatra”, Bugár Béla Híd-Most Pártjára, amelynek programjában annyira hangsúlyos szerepet kap a szlovák–magyar együttélés, hogy emiatt bizony sokan „leszlovákozzák”.
A következő időszakban kiderül, mennyire járható Bugárék útja, és ez a tapasztalat bizony Erdélyben is tanulságos lesz, elsősorban az RMDSZ számára. És nemcsak a tekintetben, hogy Markó Bélának ezentúl úgy kell szembenéznie Bugárral, mint aki itthon kíméletlenül ostorozza a politikai pluralizmust, egy hete pedig Csákynak kampányolt. Az RMDSZ-nek azon kell elgondolkodnia, miért nem sikerült az elmúlt húsz év során bár feleannyi román értelmiségit a maga oldalára fordítania, mint a Hídnak az elmúlt egy évben szlovákot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok