Orbán Viktor a Krónikának: a nemzetrészek támogatása nem szívesség, hanem kormányzati kötelesség

Megígértem nekik, hogy amikor lehetőség nyílik rá, valahogy be fogjuk őket húzni, tolni, vonszolni a schengeni övezetbe, hiszen már régen megérdemelnék, hogy belül legyenek. Tehát mi nem szívességet tettünk nekik, mi csak korrektek voltunk és segítettünk nekik egy olyan ügyben, ami járt nekik. Amit vállaltunk, azt megcsináltuk. Nem is akarom felidézni, milyen bonyolult manővereket kellett végrehajtani az európai politikában, hogy ez végül megszülethessen, de Románia bent van a schengeni övezetben. Ezt a románok tudják, tehát láthatják, hogy bennünk jó szándék és együttműködési készség van. Tehát nem indulunk rosszul, aztán majd meglátjuk. Mindenesetre nem irigylem ezt a kormányt, mert látom, hogy nehéz örökséget vett át, különösen gazdasági értelemben. Szükségük lesz minden tudásukra, hogy a román emberek a legkisebb sérülésekkel tudják megúszni ennek a gazdasági helyzetnek a kezelését. Szurkolok nekik, hogy sikerüljön.

Orbán Viktor a George Simionról tett kijelentéséről

– Az erdélyi magyarok alaposan felkapták a fejüket, amikor májusban Tihanyban elmondott beszédében kitért George Simionra, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökére, akkori államfőjelöltjére. Ezt annak idején Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel is átbeszélték. Önt meglepte, hogy a romániai magyarság – beleértve az érdekképviseletét – nem hajlandó együttműködni a román szélsőjobbal? Hogyan értelmezzük azt az üzenetet?

– Nagyon helyes, a romániai magyarok ne működjenek együtt szélsőjobbosokkal, meg persze szélsőbalosokkal se. Tehát ne működjenek együtt olyanokkal, akik a magyarságnak az ellenségei. Hogy kik a magyarok ellenségei, azt itt, Erdélyben maguk jobban tudják, mint bárki, bárhol a világ más pontján. Tehát ez rendben is van, nagyon szép munkát végeztek, és megvédték magukat egy szélsőjobboldali jelölttel szemben. Aztán hogy ez a mostani elnök mit hoz, azt majd meglátjuk, de az egy másik történet. Én nem mondtam mást, mint amit mindig is mondtam, meg a jövőben is mondani fogok. Az meglepett, hogy ilyen vihar kavart, de egy választási helyzet fölfokozott idegállapot, és olyankor talán a textus, vagy amit az ember mond, kevésbé fontos, mint hogy mikor mondja. Kiváló mondataim vannak, most meg tudom mondani, mit fogok mondani öt év múlva a legközelebbi itteni választáskor.

Azt mondtam, hogy nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe. De annyit üzenünk erről a szimbolikus helyről – ez Tihanyban történt –, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, akárki is az, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk. Ez így lesz holnap is, holnapután, meg öt év múlva is. Fontos, hogy semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben, akárhogy is hívják a román elnököt. Tehát azt senki ne várja tőlem, hogy Magyarország támogatni fogja, ha Románia bármely megválasztott vezetőjével vagy kormányával szemben retorziókat akarnak érvényesíteni az Európai Unióban – ahol ez egyébként szokás, velünk szemben éppen büntetést és retorziót gyakorolnak. Mi, magyarok ott leszünk a románok mellett, ha Brüsszelben retorzió éri őket, mert kiállnak a szuverenitásukért vagy a kereszténységért. Ez a mi üzenetünk most is és öt év múlva is ez lesz.

A történelem olyan, hogy a határokat ide-, oda-, amoda húzzák, de van a magyar nemzet, és a magyar nemzetrészeket nem tudják a határok elválasztani, mert határa az országnak van, a nemzetnek nincs. Számomra mi egy nemzet vagyunk, és önök egy nemzetrész, pont úgy, mint én, aki dunántúli ember vagyok, én is egy nemzetrész vagyok, maguk is, ez nekem egy. És ezért mi nem szívességet teszünk, meg támogatást adunk, hanem ennek a nemzetnek, minden nemzetrésznek a fönnmaradásáról és erősödéséről kell gondolkodnunk, és abban kell egymást segítenünk. Ritkán szokták mondani, de maguk is segítenek bennünket, mert ha megnézem a Románia és Magyarország közötti kereskedelmi forgalmat, amiből Magyarországnak előnye van, a kereskedelmi többletünk egy részét az itt élő magyarok állítják elő. Tehát felejtsük el, hogy mi ajándékot adunk, ez nem támogatás, hanem a nemzetrészek egymás iránti felelősségéből fakadó kormányzati kötelesség. Erre mindig is így tekintettem.

Úgy döntöttünk, hogy Magyarország nagy és gazdag ország lesz

– A támogatások nagyban függnek Magyarország gazdasági helyzetétől: milyen kilátások vannak e téren az anyaországban? Annak apropóján is kérdezem, hogy Romániában kemény megszorításokat ültet gyakorlatba a frissen megalakult kormány a magas költségvetési hiány miatt.

– Azt tudom mondani Önnek, hogy otthon csak a legutóbbi időkben a következő döntések születtek. Július elsejétől nem kell adót fizetni a gyed (gyermekgondozási díj) és a csed (csecsemőgondozási díj) után, ezek otthon maradó édesanyáknak járó pénzügyi juttatások, amik után eddig adóztak. Ez havi 40-70 ezer forintot is jelent. Most döntöttük el és vezettük be, hogy az első lakásvásárlást segítendő, pályát nyitunk a fiataloknak és igénybe vehetnek 3%-os kamatozású hitelt, miközben a piacon a hitel 8-9% körül van. Július elsejével 50%-kal megemeltük a gyermekek után járó adókedvezményt a családoknak, januárban ezt még egyszer megemeljük 50%-kal. Be fog jönni a háromgyerekes édesanyák teljes adómentessége októberben, majd januártól a kétgyermekes édesanyák teljes adómentessége életük végéig, és októberben a nyugdíj-kiegészítéseket is meg fogjuk tenni.

Magyarországon ma ezek történnek, ez a valóság, a többi mese, hókuszpókusz. Erősek vagyunk és megyünk előre. De ha ezt történelmi távlatba helyezzük, akkor nekünk mégiscsak úgy kell gondolkodni a gazdaságról, hogy az első világháborút elvesztettük, és az ellenfeleink – akkor éppen háborús ellenségeink – úgy döntöttek, hogy Magyarország legyen kicsi és szegény. És ebben akarnak tartani bennünket vagy 100 évre. Mi, az én nemzedékem meg úgy döntöttünk, hogy nagyok leszünk és gazdagok, Magyarország nagy és gazdag ország lesz. Ezen dolgozunk, így lesz, ez a kormányprogram lényege.

Mindig van egy nagy nemzeti párt, most ezek mi vagyunk, de ez így volt a két világháború között, meg azt megelőzően is. Van egy nagy nemzeti párt, amely küzd az ország függetlenségét, a történelmi igazságért, és mindig van külföldről fizetett, fönntartott, idegenek zsoldjában álló, helytartók által vezetett, kozmopolita, gyanús nemzetközi képződmény, ami külföldről kapott pénz és befolyás segítségével megpróbálja megszerezni a kormányzati főhatalmat. Ezen vesztettük el az első világháborút is, tehát ez nem új dolog a magyar politikában. Az a fontos, hogy mi, a nemzeti erők megtartsuk a híveinket, tudatosítsuk velük, hogy mi a helyzet, de az a legfontosabb, hogy jól kormányozzunk, az emberek úgy érezzék, érdemes kitüntetni bennünket a bizalmukkal, az idegeneket, és az azok zsoldjában állókat pedig tartsuk távol a kormányzástól. Ez egy nemzeti párt dolga. Ezt a munkát én vezetem, mint a párt elnöke, és meg fogjuk nyerni a következő választást is, ez a terv.

– Ezek szerint nagy önbizalommal vágnak majd neki a kampánynak.

– Egészséges és történelmileg megalapozott önbizalommal. A 20. évemet taposom miniszterelnökként, nyertünk öt választást, legutóbb négyet egymás után. Egymás után hozzuk azokat az intézkedéseket, amelyek lehetőséget adnak a magyaroknak, egyre több embernek. Miért kéne kishitűnek lenni?

– Az űrutazás, az emberiség számára óriási lépést jelent, ha újabb asztronauta utazik a világűrbe, hát még egy ország, egy nemzet esetében. Nemrég beszélgetett Kapu Tiborral, Magyarország második asztronautájával, akire minden magyarok büszke. Tehát egy nemzet számára is óriási lépés. Mit jelent a nemzet számára, hogy 45 év elteltével ismét magyar űrhajós jutott fel a világűrbe?

– Két dolgot látok itt. Az első az, hogy most jó passzban vagyunk, mert az elmúlt időben volt két Nobel-díjasunk, meg van egy űrhajósunk. Ez azért ritkán jön így össze. És ez fölveti azt a kérdést, hogy egy olyan méretű ország, mint Magyarország, meg egy olyan sorsú ország, mint amelyik két világháborút is elveszített, az vajon tűzhet-e maga elé ilyen nagy célokat? Vagy azt kell mondani, hogy az űr, meg a Nobel-díjak a nagyoknak vannak fönt, kicsik vagyunk mi ehhez. Merjünk kicsik lenni, szokták mondani a balosok. De mi azt mondjuk, hogy nem, merjünk nagyok lenni, és nem mindig csak a méret számít,

Ott kell lenni, szerintem ez fontos, nekünk, magyaroknak ez önbecsülési kérdés. Mi így látjuk magunkat és időnként megerősítésre van szükségünk. A másik, ami megható, legalábbis nekem az volt, hogy föllövik ezt a magyar űrhajóst, Kapu urat az űrbe, és az ember mire gondolna elsőként? Hogy a lábaimnál a Föld, és azokat a részeit nézem, amit nem ismerek, vagy amit nem láthatok otthonról. És mit mondott Kapu Tibor? Föllőttek, és azt kerestem, hol van Magyarország. Ez a nagy dolog.

– Nem szívesen zárom szomorú témával a beszélgetést, de a háború kérdése valamennyiünket érint. Véleménye szerint kerültünk-e közelebb a békéhez az ukrajnai háború kirobbanása óta eltelt három és fél év során?

– Nem, folyamatosan a háborúhoz kerülünk közelebb. Ez nem a mi háborúnk, ez két szláv nép testvérháborúja, ehhez nekünk semmi közünk. Az a történet, hogy az oroszok idejönnek és hamm, bekapnak mindenkit, az egy vicces érvelés. Ha valaki megnézi az orosz hadsereg erejét, a katonai kiadásokat, összeveti a nyugat-európai NATO-tagállamoknak a katonai képességével és gazdasági erejével, még odaképzeli mögénk az egész Egyesült Államokat, hát ne vicceljünk már, nincs akkora kisgömböc, aki ezt mind be tudná kapni. Tehát ez nem a mi háborúnk, amitől nekünk távol kell magunkat tartani. Szomorúan látom, hogy az európaiak háborút akarnak, az amerikaiak meg békét. Trump elnök úr folyamatosan dolgozik a békéért, az európaiak pedig meg akarják verni az oroszokat az ukrán fronton, egyfolytában erről beszélnek.

Azért van az egész világban bizonytalanságérzet – ami a gazdaságban is érezhető nem csak itt, hanem a világ túlsó felén is, talán egyedül Kína a kivétel –, mert mindenki úgy látja, hogy a veszélyek korában vagyunk, és nem lehet tudni, merre fognak fordulni a dolgok. Ilyenkor a biztonság az erősebb szempont, nem pedig a vállalkozóknak a befektetés, az előretörés; úgy gondolkodik a világ, hogy ami van, maradjon meg, és ha így gondolkodik, akkor az egész világgazdaság kereke lassabban forog. Ennek látjuk a gazdasági következményeit. De nem baj, nekünk, magyaroknak a saját céljainkat kell figyelni, azokat kitűztük, azokat el kell érni és a béke oldalán kell maradni. Nem fordulhat elő még egyszer az, mint ami előfordult kétszer, hogy egy nagy európai, később világméretűvé vált háborúban a magyarok a saját érdekeik és a saját szándékaik ellenére belekeverednek, vagy beletolnak bennünket. Kívül kell rajta maradni. Nekem ez a dolgom, és megrendíthetetlen vagyok ebben az ügyben.