2010. június 21., 10:242010. június 21., 10:24
Ha izzadva fekszik az ágyában, akkor biztosan narancsot adnak majd neki ajándékba, és fájdalmas arccal jobbulást kívánnak, de ha nem, és a ház mögötti műhelyben készít, mondjuk, széket a szomszédnak, akkor a körmére fognak taposni.
Mentsége lehet, ha néha tüsszent egy-két isteneset, ám a szemfülesebb ellenőr észreveszi, hogy azt is csak a levegő magas fűrészpor-koncentrációja váltotta ki. Azoknak, akik nem otthon vagy a kórházban betegeskednek, hanem összejátszanak a háziorvossal, és így tesznek szert pár hasznos betegnapra, ezután nagyon jó alibit kell kitalálniuk. Például kiállíthatják a kapuba az anyósukat, aki majd a szomszédasszonnyal társulva napokig mesélheti a fakabátoknak, hol és menynyire fáj mindene. Az egyik rokonom a minap fizetési igazolást kért az egészségbiztosító számára, és a titkárnő kerekre nyílt szemmel kérdezte tőle, hogy még sohasem vett ki betegszabadságot.
De ha szerencsétlenségemre eddig egészséges voltam, és nem volt rá szükségem, miért kértem volna – tette fel a kérdést emberünk. A válasz egyértelmű volt: kijönnek majd a meglepetés-ellenőrök, végignyálazzák az aktákat, és már kész is a baj, rájönnek, hogy ez a munkás eddig nem vett ki betegnapot, 11 év alatt egyet sem. E mögött biztosan valami turpisságot fognak sejteni, mert nekik annó esti mese helyett összeesküvés-elméleteket olvasgatott a nagymamájuk. A képlet egyszerű, statisztikailag évente legkevesebb egyszer mindenkinek betegnek kell lennie.
Nem lesz más választás, a tisztességes, és nem mellékesen makkegészséges embernek ki kell vennie betegszabadságot. Igen ám, de ha nem beteg, és épp akkor látogatja meg a kommandó, mit mond, épp otthon sörözik, mecset néz, közben meg megfeszítve javítja a statisztikát? Nincs mese, egy jól kitervelt, óvatlan pillanatban három helyen el kell törnie a lábát, és kész a megfellebbezhetetlen ok. Legfeljebb legközelebb óvatosabb lesz, és nem megy többé arra a három helyre, ahol elrepedt a csontja. A mi országunk a korlátlan lehetőségekről szól, itt mindent el lehet intézni, csak kell tudni, kivel és mikor álljunk szóba. Ha ügyesek vagyunk, nem kapnak rajta, hogy egészségesek vagyunk, csak azt nem tudom, mi lesz akkor, ha az ellenőrző szervek vesznek ki betegnapot.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.