2010. június 18., 10:182010. június 18., 10:18
Az idősíktól eltérően sokkal lényegesebb, hogy az elmúlt négy hónap során még inkább meglazult az EMEF-et életre hívó RMDSZ és az EMNT közötti együttműködés, holott másfél éve éppen abból a célból alakult a döntéshozó testület, hogy kidolgozza, és lehetőleg gyakorlatba is ültesse az erdélyi magyar közösség sorsának jobbítását szolgáló stratégiákat. Amelyekre most, a magyar társadalmat hatványozottan sújtó megszorítások közepette ugyanvalóst szükség lenne. Csakhogy a két szervezet álláspontja a válságellenes intézkedések kapcsán is látványosan eltért egymástól: miközben az RMDSZ a bukaresti kormánykoalícióval való szolidaritást, a népszerűtlen döntések felvállalását választotta, az EMNT a mai napig nem látja értelmét a bér- és nyugdíjcsökkentésnek, és nyíltan a bizalmatlansági indítvány megszavazására buzdította a szövetség honatyáit. Mint láttuk, sikertelenül. Miközben tehát az elmúlt időszakban jelentősen beszűkült az EMEF-et alkotó szervezetek viszonya, az együttműködésnek új lendületet adhat a magyarországi választások nyomán hatalomra került nemzeti kormány. E tekintetben akár reménykeltőnek is tűnhet, hogy az egyeztető fórum vezetőivel Semjén Zsolt, az Orbán-kabinet nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese is egyeztet a kincses városban, akitől első kézből értesülhetnek a felek az új nemzetpolitika irányvonaláról, a határon túli támogatáspolitika várható átalakításáról. Mindez többek között a Kulturális Autonómia Tanács hónapok óta halogatott megalakulása fényében is hasznos, hiszen a testület éppen a romániai magyar közösség széles körű önállósodásának elősegítésére hivatott, amihez Budapestről és Bukarestből, Tőkés László EP-alelnökké választása nyomán pedig immár Brüsszelből is kedvező hátszelet kaphat. A feltételek tehát adottak ahhoz, hogy tiszta lappal lehessen nekivágni a magyar–magyar kapcsolatok tartalommal való megtöltésének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok