2010. június 22., 12:002010. június 22., 12:00
Nos, az innen-onnan összeszedett kvantumelméletekből leszűrtem magamnak – csak úgy házi használatra –, hogy semmi nem történik véletlenül. Magyarán, mindennek megvan a maga törvényszerűsége, amit az igen okos kvantumfizikusok akár képletekbe is fogalmazhatnak. Illetve ha kicsit Star Trek-esítjük a „nincsenek véletlenek” elvet, akkor kijelenthetjük, mint a híres sci-fi nagyeszű kvantumfizikusa: „az univerzum kompenzálja önmagát”.
Ez emberi nyelvre lefordítva sacc per kábé annyit jelent, hogy ha a világ egyik részén árvíz van, a másik részén valahol szárazság van, mert így egyenlítődnek ki a dolgok. Illetve ha valami itt eltűnik, akkor arra mérget vehetünk, hogy amott valahol felbukkan. S akkor most figyeljenek, milyen érdekes kvantumjelenségek zajlanak egészen hétköznapi, családi szinteken is. A minap felhívott a fiam telefonon és elmesélte, hogy elhagyta a mobiltelefonját Bukarest belvárosában egy olyan parkolóban, ahol éjjel-nappal minimum tíz gyanús kinézetű stréber kölyök lebzsel, azt figyelve, hogy ki mit hagy el, mit hagy nyitva, mit húz ki a zsebéből, illetve kitől mit lehetne lenyúlni. Igen ám, de a telefon megkerült, mert „véletlenül” a barátnőjének éppen akkor lemerült a telefonja, nem tudta megcsengetni, így amikor végső elkeseredésében visszament a parkolóba, ugyanott találta a telefont, ahol hagyta: az autó tetején.
Érdekes módon ugyanazon a napon, jó apám talált egy elhagyott telefont az egyik gyergyószentmiklósi benzinkútnál és néhány órára, ahogy a fiammal beszéltem, hozta is a telefont, hogy ezt most hogyan lehetne visszajuttatni a gazdájának. Mondtam a tatinak, egyet se búsuljon, mert a kvantumfizika megoldja a problémát: ha a gazdának hiányzik, keresni fogja, mi majd szépen visszaadjuk. És pontosan úgy lett. Kvantumosítva a történteket: Bukarestben a családom egyik tagja, igen könnyen szerzett vissza egy gondatlanul elhagyott telefont, tehát a családom tartozott az „univerzumnak” egy telefon-visszaadással. Ami néhány órán belül meg is történt azáltal, hogy tati visszaadott egy „véletlenül” elveszített telefont. Ami túl hiányt képezett, az itt kiegyenlítődött. Hát nem érdekes ez a házi kvantumelmélet?...
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.