2010. június 16., 07:202010. június 16., 07:20
Főleg annak fényében, hogy a szociáldemokrata ellenzék ugyan lelkes ügybuzgalommal buktatná meg a kormányt, ám alternatívát nem tud felmutatni – sőt a kormányzás felelősségét sem meri felvállalni, ehelyett szakértői kormányt szeretne. (Crin Antonescu liberális pártelnök kijelentését, miszerint húsz százalék körüli támogatottságú pártja hajlandó lenne egyedül is vállalni a kormányzást, tekintsük inkább az esélytelenek tét nélküliségből fakadó nyugalmával magyarázható hetvenkedésnek). A két héttel ezelőtti magyarországi események – amikor a Kósa Lajos és Szíjjártó Péter által tett, az ország siralmas gazdasági helyzetéről szóló kijelentések nyomán a tőzsdei befektetők bepánikoltak, ennek nyomán pedig a forint árfolyama is megrendült – jól mutatják, mi történhetett volna, ha a magyarországinál immár elkeserítőbb gazdasági helyzetben lévő Romániában még a kormány is megbukik, szertefoszlatva a reményt, hogy a válságból való kilábalás egyáltalán elkezdődhet. Így viszont most nőhet az ország iránti bizalom.
A másik, a strasbourgi parlamentben meghozott döntés nem a befektetők, hanem az európai politikusok bizalmát és elismerését jelzi Tőkés László és az egész régió iránt, egyúttal az őt javasló Fidesz néppárton belüli befolyását is illusztrálja. A javaslatot mindemellett Tőkés érdemeinek elismerésén túl vélhetően az is motiválta, hogy az alelnöki tisztséggel megszilárdítsák a magyar kormánypárt első számú erdélyi partnerének tartott politikus pozícióját az RMDSZ fő vonulatával szemben. Ettől azonban a tény még tény marad: Tőkés alelnökké választása nem az RMDSZ-nek, és nem is csak a romániai magyaroknak adott „ajándék”, hanem általa az összmagyarság és a kelet-közép-európai régió is hangsúlyosabb képviselethez juthat az Európai Unióban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok