Vázolták a parajdi sóbánya megmentésére tett többlépcsős javaslatukat a magyarországi szakértők a Krónikának 2.

Ahogy azt már jeleztük, a kiépített monitoringrendszer, ezen belül is elsősorban a mikroszeizmikus észlelőrendszer képes lehet érzékelni a sóképződmények teherviselő képességének kimerülését. Ezért a monitoringrendszer jelzései alapján úgy lehet irányítani a sós víz majdani kitermelését, hogy az ne vezessen feltétlenül tönkremenetelhez, tehát a nagy szelvényű üregek beszakadásához. Sőt a jelek forrásának meghatározásával azt is meg lehet mondani, hogy az adott pillanatban melyik a felszín alatti térség leggyengébb pontja, aminek ismeretében akár kísérletet lehet tenni az adott térség megerősítésére is. Tehát a sós víz kiszivattyúzásának időtartamát nem a szivattyúk teljesítménye fogja meghatározni, hanem az az omlásveszély, amit a víztelenítés okoz.

Hová kerüljön a sós víz a parajdi bányából?

– A parajdi bánya látogatószintje a felszínhez jóval közelebb került kialakításra, mint azok a szintek, ahol az elárasztás előtt bányászati tevékenység folyt. Elképzelhetőnek tartják, hogy újra látogathatóvá lehet tenni a turisztikai szintet úgy, hogy az alatta levő bányászati szinteken továbbra is víz van?

– Bár a látogatóközpont nagy üregei valóban jóval közelebb vannak a felszínhez, mint az ún. Új bánya vízszintes irányultságú kamrái, ezek sajnos jóval mélyebben helyezkednek el, mint a leginkább omlásveszélyes régi bányatérségek, tehát a József- és a Párhuzamos-bánya monumentális üregei. Amennyiben tehát omlások nélkül sikerülne elérni a víztelenítést a látogatószintig, úgy műszaki szempontból már nem volna akadálya a további víztelenítésnek, tehát az Új bánya felszabadításának sem. Ám mégis van egy fontos szempont, ami szerint elképzelhető a részleges víztelenítés: ahogy már jeleztük, gondoskodni kell a kitermelt telített sós víz biztonságos és környezetkímélő elhelyezéséről is, ami szintén befolyásolhatja a víztelenítés ütemét. A víz gyors sótalanítása költséges folyamat, ezért valószínűleg ez is befolyásolhatja, hogy a döntéshozók mekkora térrész víztelenítését fogják indokoltnak látni.

– Ha kiszivattyúzzák a vizet, visszaáll a régi állapot a sóbányában? Vagy esetleg nagyobb terhelés kerül a vékonyabb sófalra, a sóoszlopokra?

– A régi állapot teljes mértékben semmiképpen sem áll vissza. Az a sómennyiség, ami már kioldódott és a Korond-patakba került, vagy pedig később, a kiszivattyúzás során kerül ki a rendszerből, mindenképpen csökkenti az üregek feletti fedőréteg, illetve az üregek közötti pillérek vastagságát, és ezzel a rendszer teherviselő képességét. A szakértői csoportunk éppen azért próbált olyan javaslatokat megfogalmazni, amelyek minimalizálják a sóveszteségeket a bányaterekből, hogy a föld alatti térségek a jövőben minél nagyobb eséllyel megmenthetők legyenek.

korábban írtuk

Megnevezték a parajdi sóbánya helyreállításának kulcsát a magyarországi szakértők a Krónikának 1.

Parajd és térsége lakosságának tartós biztonsága érdekében elengedhetetlen a sóbánya stabilitásának fenntartása az EU vészhelyzeti polgári védelmi mechanizmusának keretében a helyszínen járt szakértői csoport szerint.

Az elmondottak miatt – kellően lassú víztelenítés esetén, illetve a statikai helyzetet javító megfelelő műszaki beavatkozásokkal – elérhető, hogy a terhelésváltozás, illetve a sóképződmények intenzív, de nem omlásos deformációjának hatására kialakuljon egy új egyensúlyi állapot. Éppen ez az a folyamat, amit a már említett monitoringrendszerekkel kontrollálni lehet és kell is. Más módon a víztelenítés könnyen azonnali és nagy mértékű omlást fog előidézni.

– Mit lehet kezdeni a kiszivattyúzott sós vízzel? Mekkora a realitása egy sóstó létrehozásának Parajd környékén?

– A kitermelt sós víz komoly problémát jelenthet, aminek költségkihatása is van. Ahogy említettük, ekkora vízmennyiség sótalanítása jelentős költség. Tehát igen előnyös lenne, ha sikerülne olyan, környezet- és természetvédelmi szempontból is jól megalapozott megoldást találni, mint pl. egy sós tó kialakítása. A műszaki és pénzügyi szükségszerűség mellett ez ugyanis egy új turisztikai attrakcióval bővítené a térséget és így hozzájárulna annak gyarapodásához, a katasztrófa anyagi hatásainak enyhítéséhez is. A hasznosítási lehetőségek számbavételéhez és tervezéséhez azonban előzetesen pontosítani kell a kitermelendő víz mennyiségét és minőségét is. Tudható, hogy a bányaüregekben számos gép, eszköz maradt, amik a kitermelt víz minőségét befolyásolhatják, ezért ezt a jövőben vizsgálni kell. Másfelől mindenképpen biztosítani kell egy esetleges sós tó biztonságos kialakítását, hiszen immár vannak tapasztalataink arról, hogy a telített sóoldat felszíni vizeinkbe jutása mekkora kockázatokat rejt. Egy ilyen tónak mindenféle környezeti helyzetben biztonságosnak kell maradnia. Földrengésállónak, árvizekkel, illetve a sós víz hatásaival szemben talajmechanikai és elektrokémiai szempontból is ellenállónak kell lennie, ami gondos tervezőmunkát igényel. Itt jegyezzük meg, hogy a sóstó kialakítása nem volt az ERCC szakértői csoport vizsgálatának része, ezért ebben a kérdésben csak magánvéleményünk lehet.

– Mikor omlik be egy vízzel elárasztott sóbánya? Mekkora a kockázata annak, hogy egyszerre omlik be a parajdi létesítmény?

– Vizsgálataink szerint az omlásveszély szempontjából teljesen külön kell kezelni a felszín közelében kialakított ún. Régi bányákat (ezen belül elsősorban a József- és a Párhuzamos-bányát) és a nagyobb mélységben művelt Új bányákat. Amennyiben a külső körülmények nem változnak drasztikusan, úgy az Új bányák üregei nagy valószínűséggel mindennemű omlásveszély nélkül igen hosszú ideig változatlan állapotban maradnak. Itt legfeljebb némi szelvényszűküléssel kell számolni. A József-, a Párhuzamos és a Dózsa-bányák, illetve a látogatótérségek esetében azonban egészen más a helyzet. Az évszázadok óta folyó bányászat során a bányászok a mindennapi tapasztalataik alapján olyan üregeket alakítottak ki, melyek a beomlással szemben optimális tulajdonságúak, azonban ezeket a formákat a sorozatos vízbetörések miatt kioldódás „elrontotta”. Ez pedig sajnos csökkentette az omlással szembeni biztonságot.

Mindezek miatt a felszínközeli üregekben jelenleg tapasztalt viszonylagos egyensúlyt még akkor is meglehetősen törékenynek kell tekinteni, amennyiben nem számolunk újabb, drasztikus és hirtelen változásokkal (pl. újabb elöntés, gyors víztelenítés, a környező lejtők megcsúszása, földrengés stb.). Bár e szempontból sajnos csak nagyon kevés megbízható vizsgálati eredmény áll rendelkezésre, valószínűsíthető, hogy az üregek feletti kőzetréteg omlását leginkább az válthatja ki, ha a változó terhelések hatására a hozzávetőleg függőleges helyzetű kősó rétegek határain kimerül a nyíró- és/vagy a húzószilárdság, vagyis a sókőzetre a teherbíró-képességét meghaladó terhelés jut.

Az omlásokban, illetve azok elkerülésében az idő igen fontos szempont. Az eddigi tapasztalatok és ismeretek szerint a kősó képződmények beomlásai általában nem egyszerre, nagy tömegben, hanem fokozatosan, több fázisban, időben elnyújtva következtek be. Sajnos azonban ennek a biztos kijelentéséhez a jelenleginél jóval több adatra lenne szükségünk. A jelenlegi helyzetben kizárólag valószínűségekről beszélhetünk. Természetesen ezek a megállapítások nem érvényesek abban az esetben, ha a környezeti körülmények újra jelentősen megváltoznának. A felsorolt drasztikus változások (elsősorban az ismételt jelentős vízbelépés) esetén nem zárható ki a fedőösszlet nagyobb zónájának egyidejű beomlása sem.

A román hatóságok térfelén pattog a labda

– A többek között Önök részvételével több mint egy hetet Parajdon tartózkodó nemzetközi szakértői csoport milyen konkrét intézkedéseket kezdeményezett a jelenlegi helyzetben?

– A konkrét intézkedéseket és a hosszú távú terveket az EU CP mechanizmus irányelvei miatt részletesen nem ismertethetjük vagy kommentálhatjuk. Csak annyit mondhatunk, hogy a javaslataink arra irányultak, hogy a bányába bejutó édesvíz mennyiségét, a bánya térségében a vízforgalmat lecsökkentsük és a térségből a só kioldódását minimalizáljuk. A csoport jelenlétének időszaka alatt a javaslatok helytállóságát a mérési eredmények igazolták. Egy háromlépcsős intézkedési tervet javasoltunk; mégpedig azonnali, rövid és hosszú távú (néhány év) intézkedésekkel, melyeknek a célja rövid távon a helyzet teljes stabilizálása, középtávon a bánya megmentésének előkészítése, és pár éves távlatban (hosszú táv) a bánya és a turizmust szolgáló üregek megmentése.

Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a szakértői csoportnak kizárólag javaslattételi jogosultsága volt. A konkrét intézkedésekkel vagy a stratégiai irányok meghatározásával kapcsolatos döntések meghozatala már egyértelműen a román kormányzati és hatósági szervek hatáskörébe tartozik.

– Összességében hogyan látják, mekkora esély van a parajdi sóbánya megmentésére, arra, hogy valamilyen formában látogatható legyen a jövőben is a turisztikai szint? Illetve folytatható lesz-e a sóbányászat az eddigi formában?

– A szakértői csoport azzal a céllal érkezett, hogy javaslatokat tegyen a bánya és az ahhoz kapcsolódó turizmust szolgáló létesítmények és a környezet megmentésére. Ennek megfelelően dolgoztunk, azaz semmilyen, az esetleges megszüntetést érintő kérdést nem vizsgáltunk. Mivel a szakértők az EU Polgári Védelmi Mechanizmusának részeként érkeztek Romániába, ezért az alapvető kérdések a polgári védelemmel kapcsolatosak voltak: beomlik-e a bánya, kialakulhat-e jelentős árhullám a beomlás következtében, hogyan oldható meg a térség ivóvízellátása, megfelelőek-e a polgári védelmi intézkedések, milyen, a lakosságot is érintő környezeti ártalmak várhatók stb. Ahhoz azonban, hogy ezekben a kérdésekben érdemi és megalapozott válaszokat tudjunk adni, szükséges volt megérteni a rendszert, megvizsgálni, hogy a káros folyamatok hogyan lassíthatók vagy állíthatók meg, a pozitív folyamatokat pedig hogyan lehet elősegíteni. Azok a megállapítások, amiket eddig ebben az interjúban ismertettünk, valójában ennek a polgári védelmi célú feladatmegoldásnak a szükséges feltételei voltak.

Ahhoz, hogy a térség lakossága tartósan biztonságban élhessen, szükséges a sóbánya stabilitásának fenntartása. Csoportunk munkahipotézise az volt, hogy a kedvezőtlen korábbi tapasztalatok és az itt felhalmozódó műszaki és környezeti problémák ellenére elérhető lehet egy kiegyensúlyozott, minden szereplő számára elfogadható optimum, amely senki számára nem jár katasztrofális következményekkel. Éppen ilyen megoldások keresésére biztatták szakértői csoportunkat a román kormány azon képviselői is, akik a helyszínen érdeklődtek a helyzetről és az elvégzendő munkákról. A szakértői csoport helyszíni tartózkodása alatt olyan körülmény nem merült fel, ami miatt ezt a munkahipotézist el kellett volna vetni, tehát a 2025. június 10-i állapot alapján a bányát megmenthetőnek gondoltuk. Azt is látni kell azonban, hogy ha nem történik meg időben a biztonságba helyezés, akkor folyamatos környezeti károkkal és költséges intézkedésekkel kell majd számolni. Véleményünk szerint tehát a helyzet stabilizálásánál, a só további oldódásának teljes visszafogásánál nincs „gazdaságosabb” és logikusabb megoldás! Mindez szerencsésen egybeesik a polgári védelem és a lakosság érdekeivel is.

– Milyen volt az együttműködésük Parajdon a helyi hatóságok, az önkormányzat, illetve a központi adminisztráció, a minisztériumok illetékeseivel? Minden szükséges információhoz, adathoz hozzáférést kaptak?

– A parajdi missziót az EU polgári védelmi mechanizmusa koordinálta, a román katasztrófavédelmi szervek aktív közreműködésével. A probléma súlyát jelzi, hogy az ügyben három minisztérium is érintett, amelyek államtitkári szinten folyamatosan támogattak bennünket, de miniszteri és miniszterelnök-helyettesi szinten is rendszeresen informálódtak, egy héten belül két alkalommal a helyszínen is. Hasonlóképpen a Hargita megyei prefektúra és Parajd önkormányzatának vezetői is érdeklődéssel figyelték a munkánkat. Külön köszönjük Kövér Orsolya államtitkár asszony segítő és aktív közreműködését.

Ami az információkat illeti, ez egy szükséghelyzeti misszió volt, ahol a csoport a tagok kiválasztását követően bő egy nappal már a helyszínen tájékozódott. Mindezek miatt a munkánkat segítő feltételek az induláskor még nem állhattak teljesen rendelkezésre. Folyamatosan zajlott az informatikai háttér fejlesztése (ideértve egy rendkívül hasznos, térinformatikai alkalmazás, illetve egy felhő alapú adattár kialakítását és feltöltését is), illetve a rendszer kisebb hiányosságainak orvoslása is.

A szükséges adatbázisokat a velünk szorosan együttműködő romániai szakértők folyamatosan fejlesztették; kéréseink maradéktalan figyelembevételével. A kint töltött egy hét során tehát egyre nagyobb adatmennyiségekkel és egyre megbízhatóbb, jobban kezelhető adatokkal dolgozhattunk. Külön is ki kell emelni, hogy míg a folyamat elején általában nem álltak rendelkezésre folyamatos mérési lehetőségek, addig a monitoringrendszer nagyfokú fejlesztésének lehettünk szemtanúi már egy hét alatt is.

Az említett technikai nehézségeket jelentősen enyhítette, hogy a romániai partnerekkel minden területen közvetlen, nyílt és segítő kapcsolat alakult ki. Mind a kormányzati szereplőkkel, mind a bánya képviselőivel, a vízügy munkatársaival, a különböző egyetemek reprezentánsaival szorosan és gördülékenyen lehetett együttműködni, ami nagyban segítette a munkát és előrehaladásunkat. Ezúton is köszönjük minden közreműködő személy és szervezet segítségét! Nélkülük ebben a rövid időben nem jutottunk volna előre.

korábban írtuk

Elárasztotta a víz a parajdi sóbánya Telegdy-részét is, menthetetlennek tűnik a turisztikai övezet

Elöntötte a bezúduló víz a parajdi sóbánya Telegdy-részét is, az utolsó területet, amelynek megmentésében még bíztak Parajdon – nyilatkozta csütörtökön a székelyföldi település polgármestere.