2010. június 17., 09:552010. június 17., 09:55
A gazdasági válság, no meg a kormányzás terhe közepette a PDL számára persze kevésbé okozott erkölcsi aggályokat a politikai pálfordulásban élenjáró honatyák felkarolása, mindössze a szókimondásáról elhíresült Cristian Preda EP-képviselő jegyezte meg nemrég: az opportunista függetlenek helyett szívesebben látná pártját koalícióban a liberálisokkal.
Nos, az elmúlt, különösen a bizalmatlansági indítvány napirendre kerülését megelőző időszak bebizonyította: a nagyobbik kormánypártnak legalább olyan mértékben kell szembenéznie belső kerékkötőivel, mint külső, koalíciós hátramozdítóival. Ráadásul Boc számára nem is azok a PDL-s vagy független honatyák jelentik a legnagyobb fejfájást, akik kedden támogatták az ellenzék kormánybuktató kezdeményezését, hanem azok a demokrata nagyágyúk, akik tudatosan hozzájárultak a kormányfő hitelvesztéséhez, maradék tekintélye megtépázásához. A szabotázsnál találóbb kifejezést maga Traian Băsescu sem talált Radu Berceanu közlekedési miniszter nemrégi „őszinteségi rohamára”, miszerint a decemberi államfő-választási kampányban a pártok elhallgatták a valóságot arról, hogy az ország a szakadék felé tart. Erre Vasile Blaga belügyminiszter rákontrázott azzal, hogy a PDL – és akkori koalíciós partnere, a szociáldemokrata párt – már 2009 januárjában tisztában volt Románia lesújtó gazdasági helyzetével, mégsem lépett. Mármost Emil Boc számára kormányfőként és pártelnökként egyaránt az jelenti a következőkben a legnagyobb feladatot, hogy visszaverje a széke(i) megszerzését célzó belső támadásokat, főleg most, amikor a megszorításokkal egy időben kabinetje átszervezésének is nekivág. Erre akkor nyílik a legnagyobb esélye, ha eddigi legfőbb pártfogója, az államfő mandátuma lejárta után is meg akarja őrizni kedvenc pártja fölötti kontrollját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok