2012. szeptember 25., 09:152012. szeptember 25., 09:15
A másik átveszi a szót, új témával gazdagítva a beszélgetést: nekik van egy kisebb cégük, s mivel hoznak-visznek árut a határon túlra is, a gépkocsivezetői állás meghirdetésekor feltételül szabták egy idegen nyelv ismeretét. Na és vajon mi történt? A jelentkezők szinte mindnyájan egyetemet végzettek voltak. Hát nem szörnyű?! Egy röpke közös szörnyülködés után még hozzáteszi, hogy ő bizony annak idején nem végzett egyetemet, csak a kereskedelmi szakiskolát, és kereskedőként dolgozott mindvégig.
Nem is akárhogy, szombatonként minden héten, ha pedig árváltozás történt, vasárnap is, hogy hétfőn az új összegekkel felcímkézett áruval várhassák a vevőket. Bizony, bizony – emlékezik az idősebb, mi is dolgoztunk szombaton és vasárnap, is hányszor volt ilyen-olyan iskolai tevékenység. De az idegen nyelvvel nem kellett bajlódniuk, nem úgy, mint most. Nincs ez így jól, mindenkinek az anyanyelvén kellene beszélnie. A másik hölgy nem felel, pedig azon szurkoltam, hogy rákérdez: akkor hogyan is értenék meg egymást a különböző nyelven beszélők?
De láthatóan őt nem ez izgatja, feltehetőleg magában már régen elrendezte a bábeli nyelvzavar kérdését, számára sokkal fontosabb az, hogy miért végez valaki egyetemet, ha sofőrként dolgozik? Annak idején elég volt a sofőriskola is. Sopánkodnak egy sort, majd a legnagyobb általánosságot használva kijelentik, hogy inkább a munkahelyteremtéssel kellene foglakozniuk. Kiknek?
Tudom én jól, hogy az épp döntéshozó helyzetben lévőkre utalnak, és becsülöm is a személytelen igeforma használatát, hisz végeredményben nincs is semmi értelme névhez, nemhez, nemzetiséghez, különösen nem pártálláshoz kötni a munkahelyekkel szembeni közömbösséget, mert kapásból igaz lehet az állítás ellenkezője is.
Így viszont nincs vita, szép csendesen folydogál tovább az alkalmi beszélgetés, mígnem feltűnik a kanyarban a busz. De csak az egyik hölgynek megfelelő ez a jármű, a másik még várja a sajátját. Elköszönnek, mindketten láthatóan bosszankodva, hisz épp mostanra lendültek bele, s ki tudja, talán még a világot is sikerült volna megváltaniuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok