2012. október 01., 08:542012. október 01., 08:54
Az elmúlt években mintha megindult volna valamelyes közeledés a két fél között – értékelendő, hogy a román kormány nem reagált a szlovák kabinethez hasonló hisztérikus módon a határon túli magyarok könnyített honosítását lehetővé tevő magyar törvényre. Igaz, ez már csak azért sem lett volna életszerű, mert Románia is rendelkezik ugyanilyen törvénnyel, de ettől függetlenül találhattak volna valamilyen ürügyet.
Fontos tényező volt az is, hogy a bukaresti kormánynak egy magyar párt is tagja volt – köztudott, hogy a román pártok zöme nagyon tudja szeretni a magyarokat, amikor az ő voksaira is szüksége van a kormánytöbbség biztosításához. Ezt a ha nem is idilli, de a korábbinál mindenképpen kedvezőbb állapotot változtatta meg a magyar ügyekben kevésbé megértő Szociálliberális Unió májusi kormányra kerülése, ami a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar karainak megtorpedózása révén vált lehetővé. Pedig a két ország gazdasági és politikai helyzete miatt elengedhetetlen lenne a lehető legszorosabb együttműködés.
Az EU-n belül az erősebb nyugati tagállamokkal szemben csakis közös fellépéssel van esély az érdekérvényesítés hatékonyabbá tételére. Ehhez Budapestnek végre biztosítania kellene a kisebbségek parlamenti képviseletét, és még csak gondolni sem szabadna olyan tervekre, hogy a történelem csakis magyar nyelven legyen tanítható a magyarországi nemzetiségi iskolákban.
Bukarestnek pedig nyilvánosan és hivatalosan le kell tennie a romániai magyar közösség beolvasztására vonatkozó tervekről, és el kell fogadnia, hogy a nemzetiségi kérdés nem lehet belügy. Hogy a romániai magyar közösség nem belső ellenség, hanem – ha békén hagyják, és biztosítják, hogy szabadon tanuljon anyanyelvén, és minden hivatalban használhassa azt – stabilitási tényező, amely közvetlenül is hozzájárul az ország fejlődéséhez. Ráadásul a magyar–román együttműködés is az önrendelkezési jog biztosítása révén válhat igazán felhőtlenné, ami komoly stratégiai előnyöket biztosíthatna a két ország számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok