2012. október 03., 11:272012. október 03., 11:27
Tény, hogy a Dâmboviţa-parton idén történt politikai fordulat pillanatok alatt szertefoszlatta azt a sokak által amúgy is hiú ábrándnak tartott gondolatot, miszerint a magyar–román kapcsolatok alakulása egyre hosszabb távon mutat a jó irányba.
A kormányra került ballibelárisok agresszív kommunikációja azonnal felszította a lappangó indulatokat, és a valós állapotok hűen tükröződtek az erdélyi magyar ügyekben tapasztalt, számunkra elfogadhatatlan fordulatokban. Persze az új román hatalom más téren sem fogta viszsza magát, a politikai randalírozás pedig már olyan méreteket öltött, hogy Európa kénytelen volt beszólni Bukarestnek. Közben lezajlottak a romániai önkormányzati választások, amelyből a várakozásoknak megfelelően nyertesen jött ki a Szociálliberális Unió, és – a brüsszeli ejnyebejnyézések, illetve az egyre több korrupciós, összeférhetetlenségi és plagizálós botrány mellett – talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a pillanatnyilag jóllakott kormányzó alakulat visszavegyen a haddelhaddból.
Ennek lehet a jele a román külügyminiszter budapesti látogatása is, amely végül annyira udvariasra sikeredett, hogy egyenesen bosszantó. Megtörténhet, hogy a kulisszák mögött terítékre került egy-két olyan ügy, amely mindnyájunkat közvetlenül érint, az érzékeny témák mellőzése vagy elhallgatása a nyilvánosság előtt azonban nem biztos, hogy hosszú távon a jó irányt mutatja.
Mert ha a találkozó csupán azt a célt szolgálta, hogy a felek egyfajta fegyverszünetben egyezzenek ki a decemberi romániai parlamenti választások előtt, ezzel csak tovább halogatják olyan kényes és súlyos problémák kibeszélését, amelyek terhe az egyre csak nyomorodó erdélyi magyarság vállán pihen. Ezzel pedig csak megerősítést nyer az a megállapítás, miszerint hiú ábrándokat kergetünk, amikor vakon hiszünk a diplomácia sorsfordító erejében.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.