2012. október 01., 08:522012. október 01., 08:52
A következő évben már lett ugyan néhány társa az aszott kis gyümölcsnek, de a „gazdi” véget vetett ennek az araszolásnak, és jól lenyeste, hogy ezentúl terméstől roskadozó, új ágakkal törjön az ég felé. A „merénylet” utáni első évben nem történt semmi, már-már a kivágás fenyegette a fácska csonkját, de a következő évben nekilódult. Már az erkélyünkig nyúlt, sebaj, úgy látszik, kellett neki a metszés.
Egy tavaszi reggelen viszont döbbenten láttuk, hogy a szelíd-szende barackvirágoknak nyoma sincs, viszont az ágakról furcsa, szőrösnek tűnő, hernyószerű képződmények csüngnek alá. Atyaisten, mi lehet ez, csak a lakást el ne lepje: leengedett redőnnyel védekeztünk az azonosítatlan élőlény ellen – merthogy éltek azok a valamik, az biztos! Aztán elfeledkeztünk a fáról, mígnem nyár derekán beért a termés: fürtös, sötétbordó ribizliszerűség. Én, az ezotéria felé hajló irodalmár azonnal kimondtam: csoda történt.
És magyarázni is kezdtem, hogy a változó klíma, a szárazság és némi isteni tréfás kedv következményeként megtörtént a barackfa színeváltozása. Jelképiségének megfejtését is szerényen magamra vállaltam. Gyakorlatiasabb férjem viszont egyszerűen megkóstolta a bogyókat: madárcseresznye, mondta. Én ragaszkodtam a csodához, ő a gyerekkorából visszaköszönő ízhez, a kettő nem zárta ki egymást. Nálam beállt a kegyelmi állapot, neki semmi baja nem lett.
A véletlen viszont néhány napon belül három szakemberrel is összehozott, és mindhárman ugyanúgy értelmezték az én dédelgetett csodámat: eredetileg egy erdei fába oltották a barackot, a radikális metszés az oltás alatt érte, és az új hajtás a régi anyanövény lett. Megértettem, elfogadtam, de maradt egy kis lebegő szomorúság bennem: a környező kutyavilágban, a sok hőzöngés, hazudozás, gyalázkodás közepette olyan jó volt hinni a csodában. De ha nem, hát nem. Várhatom tovább reménykedve a jobbra fordulást, megpróbálok együtt élni heveny csodahiányommal, s ha egyszer valóban megváltozna valami, úgy örvendezni neki majd, mint a barackfa ágán kinőtt madárcseresznye fürtnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok