2012. szeptember 26., 10:232012. szeptember 26., 10:23
Már amennyire álláspontnak lehet nevezni azt a tényt, hogy a felsőház ezúttal szóba sem hozta az állami levéltárak jogállásáról szóló törvénynek azt a már évek óta benyújtott módosítását, amely révén lehetővé válna az egyházi iratanyag visszajuttatása eredeti, egyetlen és jogos tulajdonosának. Ilyen körülmények között látnok vagy talán a Jóisten mondhatná meg, hogy merre alakul majd a vitatott iratanyag sorsát szabályozó törvénymódosítás.
A kérdés ugyanis messze túlmutat az egyszerű tulajdonlás vonatkozásain, s ezt azok a demagóg, népszerűséghajhász, nemzetféltő és megmondó, kisebb-nagyobb szónokok támasztják alá, akik a román nemzeti állam egységét és függetlenségét látják veszélyeztetve a magyar juss visszaszolgáltatása által. Hiszen alighanem ők mondják ki azt, amit a parlamentben a visszaszolgáltatást ellenzők is gondolnak. A kommunizmus idején az akkori államhatalmi szervek által a magyar egyházaktól elvett iratanyag ugyanis a mi magyar ittlétünk megannyi bizonyítéka.
Más szóval: az erdélyi és Erdélyből az évszázadok során a Kárpátokon túlra is kirajzott nemzetrészünk és egyházaink megannyi születési-létezési bizonyítványa, hatalmas családkönyve, ráadásul szintén a kommunizmus idején elkobzott ingó és ingatlan vagyona feletti tulajdonjogának megannyi bizonyítéka, amelyet összességében – a visszajuttatást ellenzők szemszögéből nézve – jó lenne a nemzetállami kiteljesedés, illetve az ingatlanok feletti tulajdonosváltás szempontjából ellenőrzés vagy zár alatt tartani.
Figyeljük csak meg ebben a görcsben az államosított egyházi-közösségi vagyon visszaszolgáltatásának a megtorpan(t)ását. Ne kerülgessük: az állami levéltárakban egyértelműen tapasztalható és tapintható nyitás dacára sem dolgoztak még fel, azaz tettek hozzáférhetővé minden hagyatékot, iratanyagot, s ezért a legkevésbé a szakemberállomány vonható kérdőre. Miközben az eltelt huszonhárom évben a szakszerű tárolás és feldolgozás anyagi, dologi, emberi feltételeit az egyházak már megteremtették.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok