2012. szeptember 26., 10:232012. szeptember 26., 10:23
Már amennyire álláspontnak lehet nevezni azt a tényt, hogy a felsőház ezúttal szóba sem hozta az állami levéltárak jogállásáról szóló törvénynek azt a már évek óta benyújtott módosítását, amely révén lehetővé válna az egyházi iratanyag visszajuttatása eredeti, egyetlen és jogos tulajdonosának. Ilyen körülmények között látnok vagy talán a Jóisten mondhatná meg, hogy merre alakul majd a vitatott iratanyag sorsát szabályozó törvénymódosítás.
A kérdés ugyanis messze túlmutat az egyszerű tulajdonlás vonatkozásain, s ezt azok a demagóg, népszerűséghajhász, nemzetféltő és megmondó, kisebb-nagyobb szónokok támasztják alá, akik a román nemzeti állam egységét és függetlenségét látják veszélyeztetve a magyar juss visszaszolgáltatása által. Hiszen alighanem ők mondják ki azt, amit a parlamentben a visszaszolgáltatást ellenzők is gondolnak. A kommunizmus idején az akkori államhatalmi szervek által a magyar egyházaktól elvett iratanyag ugyanis a mi magyar ittlétünk megannyi bizonyítéka.
Más szóval: az erdélyi és Erdélyből az évszázadok során a Kárpátokon túlra is kirajzott nemzetrészünk és egyházaink megannyi születési-létezési bizonyítványa, hatalmas családkönyve, ráadásul szintén a kommunizmus idején elkobzott ingó és ingatlan vagyona feletti tulajdonjogának megannyi bizonyítéka, amelyet összességében – a visszajuttatást ellenzők szemszögéből nézve – jó lenne a nemzetállami kiteljesedés, illetve az ingatlanok feletti tulajdonosváltás szempontjából ellenőrzés vagy zár alatt tartani.
Figyeljük csak meg ebben a görcsben az államosított egyházi-közösségi vagyon visszaszolgáltatásának a megtorpan(t)ását. Ne kerülgessük: az állami levéltárakban egyértelműen tapasztalható és tapintható nyitás dacára sem dolgoztak még fel, azaz tettek hozzáférhetővé minden hagyatékot, iratanyagot, s ezért a legkevésbé a szakemberállomány vonható kérdőre. Miközben az eltelt huszonhárom évben a szakszerű tárolás és feldolgozás anyagi, dologi, emberi feltételeit az egyházak már megteremtették.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.