2012. szeptember 26., 10:212012. szeptember 26., 10:21
Hogy miként juthatott diplomához az illető, nem tudom, azt viszont nem vonom kétségbe, hogy repülőt vezetni – amint maga is bevallotta, amatőr módon – megtanult. Van ugyanis néhány ismerősöm, aki időt és pénzt nem spórolva hódol ennek a hobbinak.
Képesek voltak megtanulni virtuális eszközök segítségével irányítani különböző típusú légi járműveket, sőt a pilóták által használt bonyolult nyelvezetet is elsajátították. Az amatőr repülős klubokat egyébként többnyire légitársaságok szervezik, ők adják ki a „munkát”, és ők végzik az irányítást is a – szintén virtuális – tornyokból. Annak ellenére azonban, hogy a járművezetők a garázsból vagy a nagyszobából irányítják a gépmadarakat saját készítésű pilótafülkékből, roppant komolyan veszik a feladatukat. Amíg a gépet szakszerűen le nem teszik a kijelölt légikikötőben, hiába próbálja őket bárki holmi harmadrangú fontosságú házimunkára fogni, hisz a kötelesség az kötelesség.
Érdekes egyébként, hogy hivatásosok szerint sok amatőr pilóta rendelkezik kellő ismeretekkel ahhoz, hogy valóban elvezessen egy gépet. Ennek ellenére kétlem, hogy a szóban forgó önjelölt repülőgép-parancsnok megússza, ellentétben azzal az idős hölggyel, aki nemrégiben akadt fenn az angol rendőrök hálóján, akik kiderítették, hogy a 80 körüli asszonyság 40 éve vezet autót jogosítvány nélkül – koccanásmentsen.
Az illetőnek ugyanis gratuláció kíséretében állítottak ki gépjárművezetői-engedélyt tekintettel kiváló teljesítményére. Az említett példák ellenére megnyugtató a tudat, hogy szakvizsga nélkül senki sem lehet ebben az országban orvos, tanár, hivatalnok, asztalos vagy éppen szakács. Azt viszont kifogásolom, hogy épp a szakminisztériumok vezetőitől nem követelnek meg semmiféle képzettséget. Holott rájuk férne, ha visszatekintünk a sok-sok értelmetlen döntésre, amit például a tanügyben vagy a környezetvédelem terén meghoztak. Ha rajtam múlna, az egyetemi diplomával meg sem elégednék esetükben. Hogy ne bízzuk kecskére a káposztát, kötelezővé tenném a székfoglaló előtt a legelismertebb szakemberek által kiállított szakmai etikai bizonyítvány bemutatását is.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.