2012. október 03., 11:252012. október 03., 11:25
Illetve csak egyesekre érvényesen van, a kiváltságos kettesek vígan fütyülnek rá. A vének élőszája pedig?! A fejnek folyton enni kérő és beszélni akaró nyílása, amit ha jó falatokkal betömni nincs is lehetőség, de egy-egy komoly államelnöki dörgedelemmel mégis csak el lehet némítani.
Az ifjabbnál ifjabb, a tinédzserkorból jóformán még ki sem lépő „tanácsadók”, azok igen! Feltéve, ha az említett ketteseknek a sarjai a pelyhedző állú fiúk, épphogy ivaréretté lett leánykák. Ha iskolába nincs nagy kedvük járni, semmi baj, a szülők hivatalának közelében mindig akad egy-két tanácsosi állás.
A fizetés sem olyan nagyon rossz – úgy két-háromszorosa egy orvosénak, tanárénak –, de egy hónapban néhányszor csak el lehet látogatni belőle a törzsklubba. Meg aztán nem is a pénz a fontos, hiszen a szülőket arra találták ki, hogy adjanak, hanem a névjegyen szereplő titulus. Gyorshajtáskor vagy kábszeres-ittas vezetéskor oda lehet nyomni a rendőr orra elé, hadd ámuldozzék, kivel sodorta össze a sors. Ha pedig szemtelenebb közegre akadnak, aki nem átallja azt is megkérdezni, miben képes őifjoncsága tanácsokat adni – micsoda tudatlanság, még az apa-anya „nagyhírű” nevét sem ismeri! –, akkor odaböffent neki valami nagyon-nagyon mélyről jövő bölcsességet, konnotációját majd értelmezi a családi ügyvéd. Igen, ilyen nagyot változott a világ a Világos utáni megtorláshullám miatt kesergő Arany János ideje óta.
Amikor hallom, hogy id. Többsincs fia-lánya tanácsossá avanzsált valamelyik fő-fő állami hivatalban, őrá gondolok: hogy is jutott eszébe a Vének Tanácsán nosztalgiázni, ahelyett, hogy egyetlen mozdulattal leseperte volna az évtizedek során nyugdíjalap címen fizetésükből levont összeget visszakérők hadát, és fennhangon inkább Ifjak Tanácsát követelt volna. Bár lehet, hogy csendben megtette, csak épp az olyan ifjakra gondolt, mint az ő barátja, aki elment a szabadságért harcolni, és többet nem tért vissza. Hogy ezekhez az ifj. Nevenincsekhez mit szólna Arany? Fáj leírnom, de nagyon félek, hogy ez ma már senkit nem is érdekelne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok