2012. október 02., 08:522012. október 02., 08:52
Üdvözlendő dolognak tartom annak ellenére, hogy – bár nem vagyok mentes a káros szenvedélyektől – a félkarú rablókkal soha nem álltam közelebbi kapcsolatban. Ismerek viszont olyanokat, akik tényleg betegeknek mondhatók. Egyikük például az egy hónap során, keserves fizikai munkával megkeresett fizetését éveken át egy ültében játszotta el. Amint kézbe kapta a bérét, irány az első játékgép, és addig verte a gombokat, amíg a pénzből tartott.
Aztán egy hónapig nulla lejből volt kénytelen meglenni, ami – lévén, hogy akkor még otthon élt a szüleivel, akik az ennivalóját biztosították – lényegében annyit jelentett a számára, hogy a sörözgetős-beszélgetős estékből teljesen kimaradt. De hiába volt az egész havi szobafogság, amint mesélte, alig várta a negyedik pénteket és a fizu napját, hogy újra játszhasson.
Olyat nem ismerek ugyan, aki a család napi betevőjét játssza ily módon el, azonban sokan állítják: aki szenvedélybeteg, azt tényleg nem érdekli, hogy kitől-mitől vonja el a gépbe dobálandó pénzt. Szóval, mindenki jól jár azzal, ha eltűnnek a játékgépek. Érdekesnek találtam ugyanakkor a magyar kormány indoklását, azonkívül ugyanis, hogy szociális problémák okozóinak nevezték az automatákat, azt is hangsúlyozták, hogy nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában a használatuk.
Nagyon kíváncsi vagyok, mit is jelent ez, mert talán lehetne belőle ötleteket meríteni arra nézve, hogy miként tegyünk nemzetbiztonsági kockázati tényezővé más, függőséget és következésképp szociális problémákat okozó dolgokat. Például a dohányipart vagy a szeszgyártást, mert ha egyáltalán nem lenne ilyesmi kapható, senki sem válna függővé tőlük. Igaz, sokan képesek úgy élni ezekkel a szerekkel, hogy nem élnek vissza velük, de középút véleményem szerint nincs.
És semmiképp sem hagynám ki a sorból az élelmiszeriparnak azt a szegmensét, mely nem az egészséget tartja a legfőbb szempontnak. Így nemcsak a szenvedélybetegségek tűnnének el, de a cukorbetegség, a vérnyomásproblémák, az elhízás, a szív-ér rendszeri betegségek és még sok minden más.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.