2012. szeptember 24., 09:042012. szeptember 24., 09:04
Vállalatok, gyárak, egykori termelőszövetkezetek tucatja a bizonyíték arra, hogy a privatizációnak nevezett folyamat közepette tulajdonképpen szabadrablás ment végbe az elmúlt két évtizedben. A mindenkori kormányokat semmi más nem érdekelte, csak hogy minimális haszon fejében szabaduljanak a több ezer alkalmazottat foglalkoztató, egyre nagyobb veszteségeket felhalmozó társaságoktól, a teljesen átgondolatlan kiárusítási láz közepette aztán megannyi olyan vállalat került potom pénzért – sokszor politikai alapon – „baráti kezekbe”, amelyeket ügyesebb menedzseri képességekkel meg lehetett volna őrizni nyereségesként.
Ehelyett menthetetlenül csődbe jutottak, előtte azonban élelmesek szűk rétege szépen megszedte magát az elherdált közpénzen. Példa tehát ezernyi akad az elhibázott romániai magánosításra, és ebből nem lenne késő ma sem okulni. Hiszen úgy fest, hogy a hazai hatóságok nem tanultak az eddigi kudarcokból, és feláldoznák az ország egyik legnagyobb vegyipari kombinátját a dilettantizmus oltárán.
Nem kétséges ugyanis, hogy a bulvártévé- és párttulajdonos Dan Diaconescunak a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim felvásárlására tett ajánlata, a mögötte álló állítólagos dúsgazdag külföldi befektetőről szóló handabandája lufi, ami egyetlen célt szolgál: csatornája számára nagyobb nézettséget, pártjának pedig több szavazót hozni. Csakhogy amíg a tartalom és valóságalap nélküli szenzációkat kreáló, önmagát Románia következő államfőjének kikiáltó műsorvezető eddig csak magából – és persze nézőiből-híveiből – csinált bohócot, ezúttal a kormányt és az egész országot igyekszik megvezetni populista húzásával, kockáztatva, hogy a vállalattal együtt tönkretesz egy nagyvárost is.
Az Oltchim privatizációja ma még talán megmenthető az OTV-s mogul kezei közül, félő azonban, hogy a csatornája által ontott mentális szenny és demagógia széles tömegek agyát „magánosította”. És ebben már az egész román politikai osztálynak óriási a felelőssége.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.