2012. szeptember 28., 10:182012. szeptember 28., 10:18
Hiszen mostanában szinte nincs is olyan városi háztartás, ahonnan hiányozna a mosógép, tehát szerelőre mindig szükség lesz – szinte olyan mesterség, mint a temetkezési vállalkozás, mindig lesz ügyfél, csak kevesebb a felhajtás. Persze hülye azért nem vagyok, ha például kihívnak valahova, hogy megállapítsam: érdemes-e megjavítani egy mosógépet, vagy jobb, ha újat vásárolnak helyette, természetesen az előbbi verzió mellett foglalok állást, kivéve, ha szemmel látható, hogy a gép legfeljebb akkor lesz mosásra alkalmas, ha a rusztikus életmód romantikájára fogékony háziasszony a tetején fog alsóneműt sulykolni. Elvégre nekem is meg kell élnem valamiből, tehát közlöm, hogy a gép természetesen javítható, méghozzá jóval kevesebb összegből, mint amiből egy használt, de felújított készülék megvásárolható.
Persze a javításhoz nem fognék hozzá, mivel az előzetesen beígért, délután négy és hat óra közötti intervallum utolsó másodpercében érkeznék, és csak arra maradna időm, hogy szétszedjem a gépet. Másnap – szintén késő délután – meg is érkeznék, bemutatnám a viszonylag sokba kerülő új alkatrészt, beépíteném a gépbe, összeszerelném, elkérném a szerelés ellenértékét, és magabiztosan, öntelt ábrázattal távoznék. Másnap aztán, amikor felhívnának, hogy továbbra sem megy a gép, illetve hogy most már nem megy a gép, mert a szerelés előtt legalább még működött, őszintén meglepődnék.
Majd kiszállnék, magabiztos arccal szétszedném a gépet, mintegy fél óráig matatnék, ezt követően, amikor a második összeszerelés után sem indulna el, kissé elkomorulnék. Végül megvizsgálnám a motort, és közölném: a baj forrása minden bizonnyal ez, de ehhez nem értek, ezért el kell vinnem egy másik szerelőhöz.
De nyugalom: délutánra meglesz. Délután telefonálnék, hogy sajnos nem lett meg, a szaki csak jövő hét elején ér rá. Hétfőn aztán már nem is érdekelne a dolog, ha felhívnak, nem venném föl a telefont. Másnap is csak annyit mondanék flegmán, hogy bocs, lebetegedtem, talán valamikor péntekig meglesz, addig tessenek rokonoknál vagy ismerősöknél mosni. És miközben dohognék, milyen türelmetlenek bírnak lenni egyesek, nagyon elégedett lennék magammal. Elvégre én vagyok a mesterember.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.