2012. október 04., 09:052012. október 04., 09:05
Ám néha mégis eszébe jut, hogy voltaképpen valami helytelent cselekszik, amikor bekortyolja, és firtatja, hogy mégis mi van a tejjel. Mondom, hogy tartós, akkor jó, mondja, nem, dehogy, tartósítják, belekevernek szereket, mondom, akkor ne igyam meg, kérdi, de, ha jólesik, nem vagy rá érzékeny, mondom.
És még mi tartósított, faggatózik, és nem nagyon tudom, mit válaszoljak, mondjam, hogy minden, és kockáztassam ezzel, hogy a nálam mérföldekkel inkább megfelelni vágyó gyermekem folyton törje a fejét, mit ehet meg nyugodt lelkiismerettel. Végül álnok módon kihasználom a helyzetet, és rávágom, a gumicukor. Zsófi egészen egyértelmű következtetést von le ebből, szóval, ami jó, az valójában nem az. Nem, például az alma, ami a kertben terem, az jó is meg jó is, próbálkozom.
Na nem a mi kertünkben, mert a négy gyümölcsfánk közül az egyik a bokájánál hajtott ki, a teteje meg olyan, mint a sétapálca, a másik három terebélyesedik ugyan, de csak egyiken volt idén tavasszal három virág, azok is meddőn lehulltak. Már sajnálom, hogy a mesterséges beporzásra nem vetettem be a sminkecsetemet, no, de majd jövőre. A málnabokrokat meg kiásták a kutyák, napokig elrágódtak a gyökereken. A mamáék kertjében viszont terem alma, körte és fosókaszilva is, potyolt, kukacos, pont olyan, mint a bioboltban, és nem is csoda, hiszen húsz éve permetezték utoljára.
És Zsófi vidáman hersegteti, mert ő már ilyen környezettudatos, és kioktat, hogy mamánál mindig házi tej van, csak én vagyok ilyen furcsa, hogy a házi tejtől a csuporban érzem a tehén szagát. Én meg csak tévelygek ebben az útvesztőben, mert tiltsam el a tartós iskolatejtől, amiről Zsófi már egyre vadabb dolgokat hall, mert hogy azt is mondták, hogy az nem is tej.
Meg hogy inkább vigye haza, és én főzzek belőle valamit. Miért, kifő belőle a tartósító? Aztán eszembe jut a falusfelem, aki felvásárolta a legkukacosabb almákat, majd behordta a városba, és feláron, biotermékként eladta. Egyél, ami jólesik, mondom Zsófinak nagylelkűen, majd mégis kibújik belőlem a pedagógiai célzatú gonoszság: a helyedben azért a gumicukron elgondolkodnék…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok