2012. szeptember 27., 09:242012. szeptember 27., 09:24
Nem is az, amit mondott, hanem a megjelenítés volt már elsőre gyanús, a heherészés és a nádpálcát helyettesítő ujj ugyanis inkompatiblis egymással, de az is eléggé különös, hogy egy állam elnöke annyi politológiai tudással se rendelkezzék, hogy a szociálist ne tévessze össze a szocialistával. Igaz, lehet neki némi gyűlölete a huszonharmadik éve levitézlett társadalmi rendszerrel szemben, hiszen amíg huszonvalahánymillió ember örülhetett, ha kétévente átmehetett a határ másik oldalán fekvő községbe, addig őt távoli vizekre, kies napnyugati kikötőkbe hajszolta az öntudatos kötelességteljesítés. Hogy vágyhatott szegény a bezártságra, a napi áramszünetekre, sorban állásokra és hasonló, mára már elfeledett nyalánkságokra.
Biztos ezért fenyegetőzött göndör kacagással, nehogy már azt higgyük… Ő tudja, mire gondolt, agyának tekervényes útjai kifürkészhetetlenek. De apropó, távoli vizek: Japán elég távol van, szocialistának sem mondható, hisz élén a császár áll, az állam viszont kiáll minden egyes polgárának érdeke mellett. Annak a húszéves diáklánynak is post mortem igazságot szolgáltat, aki eljött Bukarestbe japán nyelvet tanítani a vakációban, de csak a reptér melletti erdőig jutott, ahol egy szerencsétlen kis erőfitogtató megfojtotta, majd megerőszakolta és bedobta egy bokor alá.
A japán állami hatóság ugyanúgy kiállt a jó szándékú, ám hiszékeny fiatal lány mellett, mint a második világháború után az akkor országló császáruk érdekében: az uralkodót nem engedték elmenni a nemzetközi törvényszék elé, mondván, hogy isteni eredete miatt nem vonható felelősségre holmi háborús bűnökért, a diáklányért „cserébe” pedig tájainkra csak akkor jön majd egy-egy japán, ha nagyon szükséges, és akkor is szigorú őrizetet rendeljen ki mellé a saját polgáraival amúgy nem törődő román állam. Mennyi is Japán lakossága? Végső soron mindegy, a lényeg, hogy egyenként mindenki számít az államnak. Igen, ezt nevezném bátran országimázsnak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Látogatottsági adatok